a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

és a szükséges pénz előteremtésében. A zsidó tőkések bizalma nélkül
aligha lehetett volna a papírpénz kurzusát fenntartani. Megjegyzendő,
hogy a zsidók ellen a magyar ügy iránt tanúsított szimpátiájuk és
tevőleges tevékenységük miatt a nemzetiségi területeken az ottani
felkelő alakulatok több alkalommal véres atrocitásokat követtek el.
Részletesen lásd BERNSTEIN:1998, 80-83. A zentai vérfürdőről:
PEJIN:2003, 38-42.
119/ Teoretikusan a Habsburg Birodalom – benne Magyarország -
zsidóinak egyenjogúságát már az 1849. március 4-i (úgynevezett
oktrojált) császári alkotmány is kimondta. Az első magyar (1849-es)
emancipációs törvény korlátairól és születési körülményeiről az újabb
irodalomból lásd MISKOLCZY Ambrus kiváló tanulmányát Az 1849-i
zsidóemancipációs törvény és ismeretlen iratai in: MÉJ (új folyam) ’98/1
(1998), 8-41 és kismonográfiáját: MISKOLCZY:1998.
120/ Vö. VENETIANER:1922, 205-206.
121/ A forradalom leverését követő megtorlásról, hadisarcról, Haynau
(részleges) zsidó származásá)ról az újabb irodalomból lásd HERMANN
Róbert: Haynau táborszernagy in: MÉJ (új folyam) ’99/2 (1999), 89-107.
122/ Az események menetére lásd GROSZMANN Zsigmond: A magyar
zsidók a XIX. század közepén… A korlátozások, megszorítások
felsorolását lásd VENETIANER:1922, 207-209. A legsúlyosabb az 1853.
október 2-i rendelet volt, amely ellentétben az összbirodalomra
kiterjesztett 1849-es olmützi alkotmány szépen hangzó első pontjával,
amely kimondta, hogy „A polgári és politikai jogok élvezete független a
hitfelekezettől” - megfosztotta a zsidókat az időközben megszerzett
ingatlanszerzés jogától.
123/ A pesti radikális reformegylet létrehozásáról, külföldi mintáiról, így a
Samuel Holdheim (1806-1860) vezette szélsőséges berlini
reformcsoporttal való kapcsolatáról, a körülötte kialakult hitközségi
216