a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

válaszának - két oldala. Az egyenlő polgárjogok megszerzéséért
folytatott küzdelemmel karöltve járó belső átalakulás, amely maga is
csak egy szélesebb keretben, az európai zsidóság emancipatórikus
folyamatának második hullámába illesztve értelmezhető, egyrészt
lényegi változásokat eredményezett a hagyományos zsidó életvitelben
annak újjászerveződéséhez, a magyarországi (neo)ortodoxia
létrejöttéhez vezetve, másfelől minden korábbi mértéket meghaladó
módon megnövelte a zsidó közösség külső befolyások iránt
szimbiotikusan nyitott szegmensének súlyát, a totális asszimiláció
megvalósíthatóságának ígéretével.4
II. József türelmi rendelete, ha polgárjogokkal nem is ruházta fel,
bizonyos intézkedéseket kiterjesztett a nép- és vallásközösségnek
tekintett zsidóságra is. Mint már láttuk, az uralkodó biztosította szabad
vallásgyakorlatukat, enyhítette megtelepedési korlátozásaikat, minden a
céhek által addig makacsul őrzött foglalkozást fölszabadított előttük, sőt,
ha maguk művelték meg, még földet is bérelhettek. Mindezzel -
rendszerének már halála előtti összeomlása ellenére – egyengette útját
a néhány évtizeddel később bekövetkezett egyenjogúsításnak. (Közel
százéves megszakítás után csak 1783-at követően települ le például az
első három zsidó család Pesten, s a túlhaladott kiváltságait védelmező
polgárság ellenállása sem tudja megakadályozni, hogy rövid három
évtized leforgása alatt a folyamatosan érkező betelepülők ezerfőnyi
zsidósággá ne növekedjenek.5)
A megváltozott viszonyoknak megfelelően az uralkodó halála után
az 1790/1791-es országgyűlés törvénnyel erősítette meg a zsidóság
helyzetét a II Józseftől kapott jogaiban,6 de részletes szabályozást csak
a helyzetük felmérésére kiküldött országgyűlési bizottság munkálatai
ígértek. Az 1790. december másodikán az országgyűlés által elfogadott,
111