a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

senkinek sincs tudomása. [….] Időközben azonban a belügyi kormányzat
maga is más feladatok megoldása elé kerül, így az 1261/B sz. rendelet
végrehajtása végérvényesen tárgytalanná válik, ennek következtében a
zsidó összeírás is a jegyzői hivatalból végleges helyére, a vármegye
archívumába kerül.” – PFEIFFER: i.m., 4. Vas megye képviseleti
Bizottmánya a zsidóellenes zavargások letörése kapcsán már szerephez
jutott Széll József első alispán elnöklete alatt május 25-én
Szombathelyen tartott ülésén rendelte el (együtt az országgyűlési
választásokon való jogosultak névsorának összeállításával) a megyében
lakozó zsidók összeírását. Az összeírás a megyében három hónapig
tartott, az utolsó, a rohonci összeírás 1848. augusztus 25-én kelt.
114/ A megyei közgyűlések állandóan visszatérő panaszát, az idegen
zsidók 1840 utáni lavinaszerű beözönlését (Szatmár megye: „[…]a
szomszéd Lengyelországból naponkint számos zsidók vándorolnak
be[…]” - SzSzBML IV. A 501. Szatmár vármegye nemesi közgyűlési
jegyzőkönyve 1840. 150. kötet 2469. bejegyzés; Esztergom megye: stb.
– a példák szinte tetszés szerinti számban szaporíthatók) a tények
cáfolják. Szatmárban például az 1848. évi összeírás szerint az ott élő
9091 zsidó közül csak 94 volt külföldi származású. (Közülük 7-en Csehés
Morvaországból, 25-en Erdélyből, 59-en Galíciából és
Lengyelországból érkeztek, néhány kivételtől eltekintve 1840 előtt. –
FAZEKAS: i.m., 155. A ránkmaradt összeírásokból egyértelműen
megállapítható, hogy az összeírás hivatkozási alapja, a nagyszámú,
engedély nélküli „idegen” zsidó jelenléte teljességgel megalapozatlan.
Pesten (ahol május derekáig egy-két terézkülvárosi körzet kivételével
már valamennyi városrész zsidó lakóit számba vették) 15,000 zsidó
(3,274 családfő) között csupán 224 úgynevezett „jogtalanul itt
tartózkodó izraelita egyént” találtak, s közülük is a kijelölt első osztályba,
tehát a bizottság szerint azonnal kiutasítandóba, csak 15 fő került. -
213