a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

kiváltságos zsidóknak a hivatala és kiváltságai gyakran több
nemzedéken keresztül apáról fiúra öröklődtek, közülük kerültek ki azok a
befolyásos zsidók, akik szavukat sokszor emelték fel sikerrel az egész
zsidóságot fenyegető támadásokkal szemben.
A magyar zsidóság második csoportját a zsidó közösségek
bekebelezett tagjai alkották. Csak a földesúr és a helyi zsidó község
beleegyezésével és bizonyos összeg lefizetése ellenében kaphatták
meg a felvételi jogot (cheskát há-káhál). A zsidók harmadik csoportját
szegény, kóborló hontalanok, koldusok, alkalmi munkavállalók alkották,
akik ideiglenes gondozása a községek feladata volt, de nem élvezték a
községi tagság előnyeit és biztonságát és állandóan ki voltak téve az
ország területéről való kiutasítás veszélyének.51
A 18. században és még utána is hosszú ideig a magyarországi
zsidók javarésze vándorkereskedelemmel (quaestus) foglalkozott.
Többségük, egyben legalsó rétegük faluról falura járó bizományos
vándorkereskedő és/vagy házaló (a hátukon lévő batyuról elnevezett
dorsarius) volt, aki a falusiaknak árulta portékáit: tűt, cérnát, pántlikát,
kendőt, harisnyát és más rövidárut stb., illetve felvásárolta a parasztoktól
a nyúl- és báránybőrt, mézet, tollat, rongyot, ócskavasat stb.52
A társadalmi hierarchia következő szintjén a szekeres
vándorkereskedők (questores ambulantes) állottak. Ezek a kereskedők
az árukat már nagyobb tételben adták, vették, szállították. Ha sikerült
megszerezni a földesúr vagy a városi hatóságok engedélyét, házat
szerezhettek, raktárt, netán korcsmát tarthattak, bérelhettek. Fölöttük
helyezkedett el a nyílt boltot tartó kereskedők (mercatores) rétege, akik
jogosultak voltak a legkülönbözőbb áruk, így az értékes portékának
számító posztó, selyem, kávé, fűszer, gyarmatáru forgalmazására. Egy
részük, az úgynevezett „vásározó” zsidók, a legkülönbözőbb árukat, az
ősterményektől a hazai és külföldi iparcikkekig, kínáltak a vásárokon. (A
66