a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

uralkodása alatt költözött ismét néhány zsidó család Budára, és Pesten
is csak 40 zsidó élt (1785/87), miután 1686-ot követően száz évig nem
engedélyezték, hogy a zsidók megtelepedjenek ebben a városban,
amelyet már 1703-ban a szabad királyi város rangjára emeltek.63
A század közepétől az állam érdekeitől és már némiképp a
felvilágosodás eszméitől vezérelve - párhuzamosan a türelmi adó
bevezetésével és növekedésével - változni, enyhülni kezdett a
kormányszékek és a vegyes bizottság álláspontja. Befolyásuk alatt a
hitbuzgó és a zsidókkal szemben nagymértékben elfogult Mária Terézia
1762-ben rendeletileg eltiltotta a zsidó kisgyermekek keresztény
cselédek és bábák által a szülők tudta és engedélye nélküli áttérítését,
megkeresztelését, hacsak a gyermek nem forog életveszélyben.64
1763-ban felszólította a katolikus papságot, hogy ne szedjen stólapénzt
a másvallásúaktól. 1764-ben a kormányzat elrendelte, hogy engedjék
szabadon azokat az orkutai zsidókat, akiket 1764-ben Sáros megyében
az előítéletes helyi hatóságok az első újkori magyarországi vérvád
perben kínvallatással és kiskorúak erőszakos felhasználásával
próbáltak beismerő vallomásra kényszeríteni. (A második vérvádra 1791-
ben Szilágypéren, a Tisza bal partján elterülő régióban került sor.65)
A Moses Mendelsohn nevével fémjelzett zsidó felvilágosodás és a
Dunai Monarchia és a kelet-közép-európai zsidóság emancipációjában
kezdeményező szerepet játszó II József császár magyarországi
uralkodásának tíz éve (1780-1790)66 hosszú távon döntőnek bizonyult
változásokat indított el az államhatalom (és a lassan szekularizálódó
többségi társadalom), valamint a magyarországi zsidóság
kapcsolatában is. A korábban a legszorosabb vallási-etnikai egységben
élő helyi „Natio Hebraica” megindult azon az úton, amely egy hosszabb
átmeneti időszak közbeiktatásával - a nyugat- és közép-európai
73