a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

26/ A zsidóság ismereteink szerinti első számbavételére 1698-ban
került sor. I. Lipót külön bizottságot állított fel „Zur Beschreibung und
Einrichtung der in Königreich Hungarn sesshaften und handelnden
Juden” létszámának megállapítására. „Ez a conscriptio azonban
nyomtalanul elveszett, kimutathatólag már a XVIII. században is kereste
az udvari kamara, de már nem találta (Országos Levéltár, Benignae
resolutiones, 1730. jan. 23.); ami töredék belőle megmaradt csak néhány
északkeleti határ megyére vonatkozik, ez pedig nem nyújt elegendő
anyagot, hogy kellően tájékozódhassunk származásukról, számukról,
letelepedési helyeikről, keresetükről, arról a gazdasági értékről, amelyet
az országban képviseltek.” - BÜCHLER Sándor: „A zsidók története
Magyarországon a mohácsi vésztől a szabadságharcig” in: MAKOR
1997/2, (1997), 75.
A 18. század első felében országosan négyszer írták össze a
zsidókat. 1725-1728, 1735-1739, 1743-1745 valamint 1746-1748 között.
Az első két összeírás közigazgatási, közrendészeti célzattal készült, míg
az utóbbi kettő elsősorban gazdasági, adózási megfontolásokból
született. (Vö. EMBER Győző: A magyarországi országos
zsidóösszeírások a XVIII. század első felében in: MZSO7:1963, 49-77.)
A szatmári béke után az első országos összeírást a további bevándorlás
korlátozása céljából (ez az országban tartózkodó zsidók viszonylagosan
nagy számáról tanúskodik) a Helytartótanács 1725-ben rendelte el. A
vármegyék 1725-1728 között írták össze a területükön élő zsidókat. A
rendkívül hiányos összeírás szerint a családfők száma mintegy 1,700
volt. Az 1735 és 1739 között megismételt országos összeírás, az
először Acsády Ignác által feldolgozott híres Conscriptio Judaeorum
tanúbizonysága szerint tíz év alatt a családfők száma 2,531-ra
emelkedett. (A kimutatott 12,219 főnél a zsidók tényleges száma minden
bizonnyal magasabb volt, hiszen a szabad királyi városokon kívül csak
85