a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

mindenekelőtt a hagyományhű többségű kisebbségekre. Azt kívánták,
hogy a szabályok széleskörű autonómiát biztosítsanak a hitközségek
számára. Elvetették az előkészítő értekezlet által javasolt rabbiképző
felállítását és követelték a rabbik kongresszusi jelölésének jogát. (Ez
utóbbi kérelemnek a konferencia utóbb helyt adott, elismerve a rabbik
kirekesztésének méltánytalan voltát.)152
A kongresszusi küldöttek megválasztására 1868. november 18-án
került sor. Mindkét tábor széleskörű kampányt folytatott a jelölteknek a
hatóságok felügyelete mellett történő megválasztása során. A választás
a reformerek, az úgynevezett neológok csekély többségét (57,5%)
eredményezte az ortodoxokkal (42.5%) szemben. A 220 kongresszusi
küldöttből 126-an tartoztak a többségi frakcióhoz, és 94-en a
kisebbséghez.153
Röviddel a kongresszus összeülése előtt 1868. november 24-én
Pesten kétszáz ortodox rabbi külön tanácskozást tartott. Az
összejövetelen a mérsékelt ortodoxia egyik tekintélyes vezetője, Jiszráél
Azriel Hildesheimer (1820-1890) kismartoni rabbi,154 utóbb a berlini
ortodox rabbiképző alapítója és vezetője a két tábor békés viszonyának
és egységének megőrzése mellett érvelt és kiemelte - a vallási
ismereteken túl - az általános műveltség megszerzésének fontosságát. A
Szófér-dinasztia tagja, Ávráhám Smuel Binjámin Szófér pozsonyi rabbi
felvetette, hogy a nagyobb jesívák korlátozott mértékben, mint ez a
kismartoni jesívában is történt, tanítsanak világi tantárgyakat is. Ezzel
remélte meghiusítani a rabbiképző felállításának tervét. A
szélsőségesek, köztük a chászíd rabbik, ebben a kérdésben minden
kompromisszumot elutasítottak, hajlíthatatlan álláspontot foglaltak el,
amire a reményeiben csalódott Hildesheimer és követői elhagyták a
tanácskozást. Ugyanebben az időben a neológiához húzó, illetve
150