a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

évtizedeken keresztül átitató, állami támogatást élvező „magyar”
antiszemitizmust, a zsidók deportálásban aktív szerepet vállaló
többszázezer embert, állami intézményeket, vagy a genocídiumot
hatékony tiltakozás, érdemleges kollektív ellenállás nélkül eltűrő
„keresztény” társadalmat a magyar holokauszt felelőssége alól. Az
antiszemitizmus konkrét megnyilvánulásairól lásd később passim,
általában KATZ:2001 és MODERN ANTISZEMITIZMUS:1999; a keletés
közép-európai antiszemitizmusról, zsidókérdésről SIMON:1985; a
magyarországi aspektusokról HANÁK:1984; FISCHER:1988; MAGYAR
MEGFONTOLÁSOK:1999, illetve GYURGYÁK:2001. A középkori
antijudaizmus szellemében természetes volt, hogy a pozsonyi
zsidóságot összeíró 15. századi hivatalos listát a „gonosz zsidók
lajstromá”-nak nevezték. A Budai jogkönyv (Ofner Stadtrecht) a zsidókat
„gyűlöletes, makacs, büdös istenárulók”-nak, gonoszoknak és
cselszövőknek nevezi, és olyan szitkokkal illeti, amelyek ma bőven
kimerítenék az etnikai és felekezeti izgatás minden kritériumát –
MZSL:1929, 321.
18/ Magyarországtól nyugatra eső területeken a kereszténység hivatalos
vallásként való elismerése és a világi hatalmakkal való összefonódása
nyomán már a 10. században elkezdődik és a 11 században tovább
terjed az erőszakos térítés. Az árutermelés, pénzgazdálkodás és a
városfejlődés megindulása jelentős keresztény kereskedő és iparos
rétegek felemelkedéséhez vezetett, amelyek első számú versenytársat
láttak a kereskedő és pénzkölcsönző tevékenységet folytató zsidókban.
Részben a zsidó hitelezők és kereskedők konkurenciájának
kiküszöbölésére is irányultak a közösségeik fokozódó lakóhelyi
elkülönítésére irányuló törekvések, amelyek hosszabb távon a
kényszerlakhelyükül szolgáló középkori gettók kialakulásához, netán
ismételt kiűzésükhöz (Anglia, Franciaország) vezettek (PREPUK:1997,
26