a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

alvállalkozóiknak, faktoraiknak. Ezek viszonylagos önállósággal
tevékenykedtek, élvezve zsidó principálisuk védelmét és támogatását.
Így mindkét irányban valóságos láncolat alakult ki. Az összegyűjtött
adókat – az állami szervek kiiktatásával – közvetlenül a szállítói
tevékenység finanszírozására fordították. Ez a rendszer nagy
szabadságot (és szerencsés esetben nagy jövedelmet) biztosított a
vállalkozói lánc tagjainak, de ugyanakkor – a direkt állami finanszírozás
hiányában, illetve a szabadpiaci forrásokból származó tőke bevonása
miatt – nagy gazdasági kockázattal, esetenként közvetlen életveszéllyel
is járt. Gyakori volt a csőd, mivel a tevékenység javarésze jövőbeli
bevételekre, hitelekre, ígéretekre épült. Az egyes vállalkozók
számíthattak ugyan a korona jóindulatára, de bármilyen nehézség
felmerülése esetén teljes anyagi felelősséggel tartoztak. A szűkebben
magyarországi zsidó pénzemberek között vállalkozásainak nagysága
miatt említésre méltó még a pozsonyi Mich(a)el Simon (+1718) bankár
és nagykereskedő, a pozsonyi pénzverde arany és ezüst szállítója, az
összes „dunáninneni zsidók előjárója” (1699), Heinrich Heine dédapja. –
David GROSS: Äußerer Verlauf der Geschichte der Juden in:
GOLD:1932, 6-7. Heinével való rokonságáról FEJTŐ Ferenc: Heine,
(Budapest: Múlt és Jövő Kiadó, 1998 [eredeti kiadás 1947]), 35-37 David
KAUFMANN: Aus Heinrich Heine’s Ahnensaal (Breslau: Schottlaender,
1869) című műve alapján. Oppenheimerről, Wertheimerről, Michel
Simonról és társaikról lásd továbbá MZSL:1929, valamint MZSO2:1937,
MZSO14:1971 és MZSO17:1977, passim. A zsidó hadiszállítók
magyarországi működéséről lásd továbbá Anat PERI részletekbe menő
cikkét: A zsidó hadiszállítók tevékenysége a Magyar Királyságban a 18.
század első felében (héberül, angol rezümével) in: Cion LVII (1992/2),
135-174, XII-XIII.
81