a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

magyarországi, saját belső adminisztrációval rendelkező zsidó
gyülekezeti komplexum volt.
Ugyanebben az időben hasonló folyamat játszódott le Vas és Zala
megyében a Batthyány birtokokon (Rohonc [Rechnitz], Szalonak
[Schlaining], Nagykanizsa), és valamivel később (1680-1700) az akkori
magyar főváros, Pozsony közvetlen közelében Vödricen [Zuckermandl]
és Pozsonyváralján [suburbium, Schlossberg, Schlossgrund] az örökös
pozsonyi főispán Pálffy grófok birtokán. A pozsonyi gyülekezet rövidesen
a magyar zsidóság szellemi és gazdasági központjává vált és ezt a
vezető szerepét közel másfél századon keresztül meg is tartotta.
Rabbijai vallási kérdésekben szinte abszolút tekintélynek örvendtek.17
1660 és 1670 között vándoroltak be a lengyel nemesi köztársaságból az
első zsidó családok, amelyek a Rákóczi család hatalmas északkeletmagyarországi
birtokain telepedtek le és béreltek földet.18 Zsidókat
telepített kelet-magyarországi uradalmába, sőt részükre rabbit is hozatott
a szatmári békét megkötő Károlyi Sándor gróf is.19 Ezekről a területekről
illetve külföldről, eleinte elsősorban nyugati irányból, indul majd meg az
ország belső területeinek zsidók általi benépesítése. Az országba történő
bevándorlás, megtelepülés az esetek túlnyomó többségében - más
nemzeti/vallási kisebbségekkel ellentétben - nem öltött szervezett formát,
nem nagyobb csoportok, hanem elszigetelt egyének, egyes olyan aktív
elemek vállalkoztak a nagy útra, akik a gazdasági létminimum
biztosítása után láncmigrációszerűen gyakran maguk után hozatták
családtagjaikat is.20 A motívumok között egyaránt szerepeltek a modern
kifejezéssel élve húzó (úgy mint anyagi boldogulás, a nagyobb
szabadságból következő felemelkedési lehetőség, a fiatalok számára
vonzó önmegvalósítás, családegyesítés, stb.) és taszító faktorok
(üldöztetés, korlátozás). Magyarország - feltáruló lehetőségeivel - ebben
56