a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

medina), a taxa tolerantialist kivető megyei bizottság elnöke. A türelmi
adó összegét a zsidók létszámának növekedésével, de még inkább a
kincstár pénzigényének fokozódásával az uralkodó folyamatosan emelte.
(1755-ben ez az összeg évi huszonötezer, 1760-ban harmincezer, 1772-
ben ötvenezer, 1778-ban nyolcvanezer, míg 1813-ban már egyenesen
százhatvanezer forint volt.60) Jelentős bevétele volt a kincstárnak a
zsidó kereskedők által fizetett vámokból is. Mindazonáltal a
földesuraknak a védelem fejében fizetett summák és különféle
szolgáltatások a zsidóktól származó ilyen nemű állami bevételeket
jelentősen meghaladták.
A felemás kormányzati politikának megfelelően, amely egyrészt
pénzügyi megfontolásokból támogatta a zsidók megtelepülését, másfelől
mind vallási meggondolásokból, mind a szabad királyi városok
polgárságának, és általában a céhek, a nem zsidó kereskedők és
iparosok követelésére (ők ugyanis minden tőlük telhetőt elkövettek a
zsidók letelepedésének megakadályozására, vagy ha ez már nem
sikerült, tevékenységük korlátozására) az uralkodók időről időre
intézkedéseket tettek a zsidók mozgásterének korlátozására. Már
említésre került I. Lipótnak a zsidókat a bányavárosokból kitiltó
rendelete. 1727-ben a Helytartótanács eredménytelen javaslatot tett a
zsidók bevándorlásának megakadályozására. 1737-ben ugyancsak a
Helytartótanács jelenti Bécsnek, hogy milyen intézkedést hozott a zsidók
országos „csavargásának” megakadályozására, s egyúttal kéri, rendeljék
el, hogy egyetlen zsidó se léphesse át útlevél nélkül az ország határát,
akár az örökös tartományokból, akár Lengyelországból érkezik.61 1746-
ban Mária Terézia kitiltotta a zsidókat Budáról. Néhányan közülük a
szomszédos Óbudán telepedtek le, de néhány család egészen
Lengyelországig futott.62 Csak negyven évvel később, II. József
72