a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Oxford: Transaction Books, 1987), 110, 145. A kor (oktatási-művelődési)
viszonyainak becses forrása a csehországi mászkil (a zsidó
felvilágosodás híve és propagandistája) Peter Beer-nek, 1783-tól a
nagymartoni iskola tanítójának közel hatvan évvel később íródott
önéletírása: Peter BEER: Reminiscenzen, (Prag: 1839). Említettük már,
hogy a zsidó iskolázás a középkorban, amely a nyugat- és középeurópai
zsidóságnál a 18. század utolsó harmadáig tartott, a vallási tan
és a törvény tanulmányozására és értelmezésére, valamint ezzel
összefüggésben a héber és arám nyelvre szorítkozott. Emiatt nem
vethető egybe a befogadó társadalmak iskoláinak színvonalával,
eredményességével. Ugyanakkor a zsidó iskolák legalábbis elvben a
teljes férfinépességre kiterjedtek, így a zsidó férfiak műveltségi állapota
és foka kedvezőbb volt társadalmi, jogi, anyagi viszonyaiknál. A szülők
általában 6-7 (néha már 3-4) éves koruktól járatták fiúgyermekeiket az
imádságokra, bibliai ismeretekre oktató chéderbe (szoba). A 13-14
évesek tanulmányaikat a rabbik („tanítómester”) vezetése alatt álló
vallási akadémiákon, jesívákban („ülés”) folytathatták, ahol a
posztbiblikus irodalom legjelesebb alkotásait, elsősorban a Talmudot
(„tanítás”) tanulmányozták. Magyaroszágon a 18. század második
felében - nagynevű rabbik vezetésével – a legtekintélyesebb és a
hallgatók számát tekintve is legnagyobb jesíva Pozsonyban működött. A
németországi származású Meir Barby, aki egy negyedszázadig (1764-
1789) töltötte be a pozsonyi rabbiszéket, magyarországi rabbik egész
sorát (Wahrmann Izraelt Götz Schwerin Kohnt stb.) nevelte. A 18.
század utolsó évtizedeinek zsidó iskolaügyéről lásd MANDL Bernát: A
magyarhoni zsidók tanügye II. József alatt in: IMIT Évkönyv:1901, 166-
220. A Normalschulek intézménye az uralkodó halálát követően a
hagyományőrző zsidók körök növekvő ellenállása, a közigazgatási és
tanügyi hatóságok zömének közönye, de legfőképp a zsidó közösségek
107