a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

(köz)hivatal vállalásának elutasításában; a „zsidó alispán” látomása a
kor kedvenc mumusaként széles körökben indulatot váltott ki.72
Mivel a kiegyezés után a magyar zsidóság múltszemlélete szinte
kizárólagosan az együttélés pozitív hagyományaira koncentrálódott73 -
és ebben kiemelt szerephez jutott 1848/49 jelentős mértékben utólag
konstruált zsidó mítosza - érdemes az eddigi áttekintésnél
részletesebben is szemügyre venni a magyarországi zsidók első
emancipációjához vezető tényleges eseményláncolatot. Az utolsó rendi
országgyűlés összehívása alkalmából a magyar zsidók (türelmi adó
megváltása érdekében már korábban életre hívott) állandó
választmánya 1847 szeptember 23-i körlevelében kérte a megyéket,
hogy a követi utasításaikba vegyék fel a zsidók egyenjogúsítását is.
Néhány megye, mint például Bihar vagy Borsod így is tett, de többen,
mint Székesfehérvár, Szabolcs, Moson, Veszprém és mások azt
követelték, hogy „az izraeliták polgárosítását az országgyűlésen
mindaddig, míg jelen állapotjukban továbbá is megmaradandnak,
hatályosan ellenezzék, külföldi izraeliták bevándorlása pedig
mindenképpen meggátlandó.” Érdemben a zsidókérdés a
országgyűlésen három alkalommal került terítékre.74
1848. január 1-én a 41-ik kerületi ülésben az alsó tábla megkezdte
a városi törvényjavaslat tárgyalását, melynek főpontjai a letelepülés és a
választói jog körül forogtak. A zsidók letelepülését tekintettel a vitákban
állandóan hivatkozási alapnak tekintett érvényes 1840:29. tc.-re
megszorítani nem lehetett, de a választási jog körül nagy vita fejlődött
ki. A többnyire zsidókat pártoló megyei követekkel szemben élesen
felléptek a városok követei. Annak hírére, hogy február 19-én az 58.
kerületi gyűlésen indítványozták, hogy a zsidók is teljes polgári jogokkal
bírhassanak,75 nagy vihar támadt. A végül katonaság által megfékezett
129