a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

magyarországi és erdélyhoni zsidók képviseletének” nevében március
17-én kiáltványt intézett valamennyi hitközséghez, a nemzet iránti hálára
buzdítva a zsidókat s reményt keltve a törvény sáncai mögé való rövides
bevonulás iránt. Kunewalder tagja volt Pest város küldöttségének is,
mely Pozsonyba utazott az országgyűlés üdvözlésére. Ott azonban
szóba hozván a zsidók egyenjogúsítását, a pozsonyi zavargások
eredményeképp olyan visszautasításban részesült, hogy március 22-i
újabb körlevélben a hitközségek, tagjait a remények gyors teljesülése
helyett türelmes várakozásra inti, s lelkükre köti a felelős kormány iránti
bizalmat. (Április első hetében csalódva az emancipáció gyors sikerében
egyéni ambícióit követve megtagadta zsidóságát.) –
VENETIANER:1922, 168; BERNSTEIN:1998, 27-29. A kitérések –
hasonlóan a magyarországi zsidóság modernizációjában mintául
szolgáló más országok, elsősorban a német területek zsidóságáéhoz –
az emancipációs folyamat első periódusában elsősorban azokban a
vagyonos és/vagy értelmiségi körökben (Ullmann, Wodianer, Kánitz,
Finály, Bloch stb.) voltak gyakoriak, amelyek elégedetlenek voltak a
reformok tempójával és a külvilág által részükre, mint zsidók számára
felkínált lehetőségekkel. A kikeresztelkedés számukra – többnyire - nem
hitbeli, vallási problémaként jelentkezett, a keresztlevél az esetek
túlnyomó többségében Heine híres kifejezésével az európai
társadalomba és kultúrába való belépőjegyként szolgált. A 19. századi
áttérésekről lásd Todd M. ENDELMANN (ed.): Jewish Apostasy in the
Modern World, (New York – London: Holmes and Meier, 1987).
Magyarországra lásd KEMPELEN:1999, ? és William O. McCAGG, Jr.:
Jewish Conversion in Hungary in Modern Times in: ENDELMANN, i.m.,
142-164. Az 1867 után „…a mind teljesebb integráció óhaja ösztönözte
az elkövetkező évtizedek növekvő számú vegyes házasságát és az
áttéréseket is, amelyek jobbára a zsidó polgárság felső rétegeit és az
197