a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Magyarországon, amely egy egész nemzedékkel megelőzte az
emancipációt, sokféle pozíciót, foglalkozást lehetővé tett a zsidók
számára. A zsidó energia, kezdeményezőkészség és gondolat nem
csupán az üzletre, iparra és a szabadfoglalkozásokra irányult, hanem
kiterjedt a mezőgazdaságra is.136 Maguk a zsidók ugyan nem váltak
földművelővé - bár szórványosan, főleg Kelet-Magyarországon ez is
előfordult -, de földet béreltek,137 és az egyenjogúsítás után sokan
közülük földbirtokosok lettek. A közös alkotás élménye megkönnyítette
az új hazával és nemzettel való azonosulást. Megkívánta és elősegítette
továbbá a zsidó származás megkülönböztető jegyeinek föladását. A
magyarországi zsidók számos csoportjában gyakori jelenség volt a teljes
beolvadásra törekvő asszimiláció; a befejeződött nyelvcsere, a vegyesházasságok
számának megnövekedése - különösen a „nemzeti
olvasztótégely”-nek számító Budapesten – (és leginkább 1895 után), a
nyilvános szerepvállalás, a közélet jótékonyság és mecenatúra, a
nemesi címek utáni törekvés138 és mindezen folyamatok (szimbolikus)
betetőzéseként a hitehagyás, a kikeresztelkedés. A magyar
társadalomban az 1867 után „zsidó” politikusként aposztrafált
közszereplők ebből a csoportból kerültek ki. Alapvető tapasztalatuk
szerint számíthattak az „egy politikai nemzet” ideológiáját valló magyar
nemesi liberálisok támogatására, ha emancipatórikus célkitűzéseiket a
liberális-nemzeti paradigma keretein belül fogalmazták meg, s
tartózkodtak az autonóm zsidó politikától. Azokban a politikai vitákban
és konfliktusokban, amelyek közvetlenül érintették a zsidók érdekeit, a
döntéseket befolyásolni törekvő „zsidó” képviselők és világi vezetők a
zsidó közvélemény mozgósítása mellett a nagypolitikában lényegileg a
tradicionális „kijáró” (a kulisszák mögött a felsőbbségénél közbenjáró)
magatartás hagyományait követték.139 A neológ zsidóság vezetői a
145