a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

tilalmas volt számukra a különböző szász és székely székek kiterjedt
területe is. A horvát-szlavón területek déli határvonala mentén húzódott
katonai határőr övezet, amely az Adriától a Bácskáig terjedt. Itt
hivatalosan egészen 1861-ig tiltották a zsidók letelepedését. Csak II.
József alatt találjuk itt az első zsidókat (összesen 111 főt), akik ennek a
területnek a polgári közigazgatás alatt álló részén mintegy tíz
településen szétszórva éltek. 47
A keleti és nyugati irányból bevándorlók között igen nagy volt a
társadalmi-kulturális különbség. A galíciai zsidóság par excellence keleti
típusú volt, nem csupán tradicionálisan ortodox, hanem jelentős
mértékben az azon belül is elkülönülő chászíd, míg a nyugati típusú
bevándorló zsidóság távlatilag nyitott az emancipációs-asszimilációs
folyamatokra, vallási szokásaiban javarészt reformokra, későbbi
kifejezéssel neológiára hajló. A nyugati zsidóság fokozatos földrajzi
elterjedésének feltűnő vonása, hogy nemcsak a határ menti megyékben,
de az ország belsejében is túlnyomórészt német etnikumú községekben
telepedett meg. Ennek a nyelvi okokon túlmenően nyilván az a
magyarázata, hogy a nyugati, „német” kultúrkörből származó zsidóság
elsősorban a magyarországi németségben találta meg azt, a hozzá
képest már meggyökeresedett réteget, amely a kezdeti időkben
megkönnyítette, lehetővé tette beilleszkedését.
A század második harmadától a zsidó népesség földrajzi
elhelyezkedésében bizonyos súlyponteltolódás ment végbe, - a
zsidóösszeírások megfelelő adatsorainak összehasonlítása alapján - jól
megfigyelhetővé válik a peremterületek zsidó népességnek az ország
belsejébe irányuló migrációja. 48
A továbbra is népes nyugat-magyarországi zsidó közösségek
mellett jelentősek a bazini (Pezinok) és modori (Modra) gyülekezetek a
Pálffyak, valamint a tatai és pápai közösségek az Eszterházyak révén.
64