a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Judaeorum egész anyaga - egyes családokra történő lebontásban -
kiadásra került – in: MZSO7:1963, 219-689.
35/ Uo.
36/ MZSO7:1963, 723-850.
37/ A keresztény és zsidó népesség táblázatos összesítéseit Thirring
Gusztáv (THIRRING:1938) tette közzé.
38/ Ebben az időben Nyugat-Magyarországon és a Felvidéken, vagyis a
Duna bal- és jobb parti, valamint a Tisza-jobbparti országrészben éltek a
legszámosabban. A nyugati vármegyékben már csak mintegy
egyharmaduk lakik: 28,280 fő. A hat észak-keleti vármegyében a zsidók
száma 15,077 fő volt, míg Pest megyében 5,446-ra emelkedett a zsidók
száma. (Pest megye, a zsidó népesség számát tekintve, a negyedik
helyen állt a vármegyék sorában, csak Nyitra, Pozsony és Zemplén
múlták felül). A dunántúli megyék közül Zala (2,801), Somogy (2,242),
Tolna (2,073) mutatnak erős népességszaporulatot, míg Baranyában
csak 640 zsidó volt, mivel ez a megye sokáig elzárkózott a zsidók
befogadása elől. A tiszántúli megyékben Szatmáron (2,569 és
Szabolcsban éltek a legtöbben. Arad, Békés, Csanád és Csongrád
megyékben csak kis számban fordultak elő. A mintegy 1,500 főt
számláló erdélyi zsidóság Belső-Szolnokban (660) és Közép-Szolnokon
(615) volt a legszámosabb. (Lásd „A zsidóság” in: THIRRING:1938, 50-
54, különösen „a zsidók arányszámá”-nak térképe 1787-ből, az 52-53
oldal között.
39/ LÁSZLÓ:1966, 68.
40/ Mivel a modern megyehatárok kijelölésére (63 magyar és 8 horvátszlavón
megye 1876 és 1918 között) csak 1876-ban került sor a modern
magyar statisztikai rendszer a történeti Magyarország területét
hagyományosan nyolc történeti régióra bontja. 1876 előtt az országtest
a különböző időkben történt felosztások következtében nem csupán
91