a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

akik a modern kultúra, az integráció és az asszimiláció hívei voltak.
1806-ban a Majna-Frankfurt-i születésű Moses Schreibert (1762-1839),
aki 1798 óta nagymartoni rabbi volt, meghívták a pozsonyi rabbiszékbe.
Moses Schreiber - vagy ahogy fő művéről, vitatott vallási kérdések
elbírálásánál mindmáig mértékadónak számító reszponzumgyűjteményéről35
nevezték, Chátám Szófér - 33 éven keresztül töltötte
be hivatalát. Nem utasította el teljesen a modern tudományok és a
német irodalmi nyelv tanulmányozását, de csak a hagyomány
ápolásának segédeszközeként engedte meg, vagy a legszűkebb
értelembe vett kenyérkereseti célból. A szigorúan ortodox elveket valló
Moses Szófér, korának legkiemelkedőbb rabbija, széles körben elismert
és respektált kiváló szervező volt, akiben a tiszteletet parancsoló jámbor
életmód, a tanári tehetség egy karizmatikus egyéniség vonzerejével és
egy inkvizítor könyörtelenségével párosult. Vallástudósként végső
tekintélynek számított Magyarország és az örökös tartományok
valamennyi zsidó közösségében, de számos más országból, így
Lengyelországból és a török uralom alatt álló Palesztinából is hozzá
fordultak a zsidó joggal kapcsolatos kérdésekkel.36
Chátám Szófér több évtizedes heves küzdelmet folytatott mindazok
ellen- a társadalmi és kulturális elszigetelődést tudatosan felvállalva -,
akik megkísérelték a judaizmus megreformálását, harcolt a héber nyelv
jogaiért, és sajátos vallásos precionistaként arra ösztönözte a
hagyományhű zsidókat, hogy Izrael földjén telepedjenek le.
(Ösztönzésére néhány tanítványa kivándorolt Erec Jiszráélbe és a 19.
század közepén az ottani askenáz közösség (jisuv) vezetői közé
emelkedett.) Alatta Pozsony a magyarországi hagyományőrző zsidó
élet szellemi központjává vált. Vezetésével egy szigorú ortodox irányzat
alakult ki, amely igen nagymértékben befolyásolta a magyarországi
zsidóság jellegét és történetét mind saját korában, mind az elkövetkező
121