a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

kijelölésére való törekvés fedezhető fel 1847. június 22-i nyilatkozatában,
amelynek aláírására szólította fel a magyarországi rabbikat:
„Mi alulírt magyar rabbik, szent vallásunkkal összehangzólag, ezennel
ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk: 1. Minden felebaráti kötelességek, melyek
szent irományainkban taníttatnak, nemcsak izraeliták, hanem
egyenlőképp nem izraelita iránt is szentül teljesítendők; mert mi minden
embert, akármi vallást kövessen, valódi felebarátunknak tartunk. 2.
Magyarországot valóságos és egyedüli hazánknak elismervén, azon
leszünk, hogy irántai szeretetet s nemzetisége érti buzgalmat
becsepegtessük híveink szívébe. 3. A népmívelés becsét méltányolván,
minden lelkészi befolyásunkat arra fordítandjuk, hogy községünk
kebelében jó és célszerű iskolák alakuljanak. 4.Mindent, ami causisticai
munkáinkban a mondottakkal meg nem egyezik, elavultnak és
érvénytelennek nyilatkoztatván, minden tőlünk kitelhető módon
törekedünk, hogy előadott elveink mind élő szó, mind iratandó s általunk
helybehagyandó tankönyvek által terjesztessék népünk között. Nyer a
kormány értelmes és mívelt alattvalókat; nyer a nemzetiség lelkes és
buzgó ápolókat; s nyerjünk mi magunk a lelkiismeretünk békéjét, istenünk
tetszését, s azon méltánylást, minél fogva a zsidókérdés nem lesz többé
hasonló Penelope ruhájához, mely ma szövetik, hogy holnap
fölbontassék.” – idézi VENETIANER:1922, 156-157. Kunewalder Jónás, a
pesti gyülekezet elnöke hasonló szellemű beadványt intézett az 1847. évi
országgyűléshez (ZELLER Árpád: A magyar egyházpolitika 1847-1894.
Oszággyűlési naplók és irományok /…/ és egyéb hiteles kútfők alapján I:
1847-1872, [Budapest: Barnuth nyomda, 1894], 3-7). Beadványának
mellékleteként jelent meg SCHWAB Arszlán Emlékeztetés a vallásban
nyert oktatásra az iskolából kilépő izraelita ifjúágnak ajándék gyanánt.
Erinnerung an den erhaltenen Religionsunterricht. Eine Mitgabe fürs
Leben an die aus der Schule tretende israelitische Jugend című, a haladó
188