a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

milyen mértékben és meddig tartott a magyarországi zsidó bevándorlás.
A folyamatos, többszázezres beözönlés elmélete nem igazolható. A
korábbi időszakokban szabályozatlan tömeges bevándorlásról aligha
beszélhetünk, mivel 1840 előtt lehetetlen volt a letelepedés a befogadó
közeg engedélye nélkül (minden külföldről bevándorló zsidónak
letelepedési engedélyt kellett szereznie, amit a korábbi lakóhelyről való
elbocsátó tanúsítvány és az új megtelepülést biztosító földesúr, város
stb. bizonyítványa alapján a Helytartótanács adott meg), utána pedig egy
ilyen népmozgalom már statisztikailag és adminisztratív úton követhető
lenne. Demográfiailag igazolt tény, hogy a kelet-közép-európai zsidó
szaporodási ráta mellett - Kelet-Európában, korabeli szóhasználattal az
úgynevezett vagina Judaeorumban (MCCAGG:1992, 86) ahol a zsidó
népesség száma a 19. századi nagymérvű szaporodás következtében
hatszorosára nőtt - már százezer bevándorló „hozadéka” százhúsz
év alatt/múlva jó hat-hétszázezres népességet eredményez, és többre
a magyarországi zsidó lakosság intenzív növekedésének
magyarázatához nincs is szükség. Vö. Evyatar FRIESEL (ed.): Atlas of
Modern Jewish History, (Jerusalem: Carta, 1990), 12-15, 20-24. Egy
korabeli statisztikus, Bárándy János (Johann BARANDY: Über Ungarns
Zustände, [Pressburg: 1847], 29) a fontosnak tartott bevándorlás mellett
már kiemelte a zsidóság belső szaporodását is, amelyet a rendezett
családi életnek és a gyermekek gondozásának tulajdonított. Valóban
újabb kutatások szerint a (galíciai) bevándorlás üteme 1825 után lassult
(vö. Walter PIETSCH: Die jüdische Einwanderung aus Galizien und das
Judentum in Ungarn in: Gotthold RHODE (Hrsg.): Juden in
Ostmitteleuropa. Von der Emanzipation bis zum ersten Weltkrieg,
(Marburg an der Lahn: Johann-Gottfried Herder Institut, 1989), 271-293).
A Prepuk Anikó által is idézett adat (PREPUK:1997, 69), amely szerint
1840 és 1850 között 76 ezer bevándorló érkezett volna az országba az
94