a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

értelmiséget érintették. Karády Viktor az asszimilációs törekvések
’túlinvesztálásáról’ beszél e jelenség kapcsán. Minél több zsidónak
sikerült feljebb jutnia a társadalmi hierarchiában, annál erősebb volt az
ellenállás, mely az integrációs szint további emelésének útjában állt. Az
utolsó lépcsőfok átlépésére az áttérés tűnt a legmegfelelőbb eszköznek.”
(FEJTŐ:2000:,91). A Jevrejszkaja Enciklopegyiának a kereszténységre
való áttérésekkel foglalkozó cikke szerint (XI. kötet, 884-896) a kitértek
száma a 19. században a Habsburg Birodalomban 44,756 főre rúgott,
ennek egyharmada esett Magyarországra, ahol a kitérések száma az
1896-1905 közötti években évi átlagban 446 volt – idézi H. SEATON-
WATSON: Two Contrasting Policies toward Jews: Russia and Hungary
in: Bela VAGO – George L. MOSSE (ed.): Jews and Non-Jews in
Eastern Europe, 1918–1945, (New York – Toronto – Jerusalem: John
Wiley and Sons – Israel Universites Press, 1974), 112.
80/ A forradalmi események árnyékában 1848-ban Európa számos
területén, így Elzászban, a különböző német államokban, vagy a hármas
széttagoltság alatt nyögő lengyel területeken, sor került zsidóellenes
megmozdulásokra, amelyekben gyakran szétválaszthatatlanul keveredtek
a régi vallási előítéletek, a nemzeti-etnikai ellentétek, a megvalósult vagy
megvalósulatlan emancipáció által kiváltott feszültségek és a
modernizációs átalakulás okozta új társadalmi ellentmondások. A
probléma hátteréről (további eligazító irodalommal) lásd BÁRÁNY: i.m.,
69-70. A 1848-as forradalmak és az emancipáció kapcsolatáról lásd S. W.
BARON: Impact of the Revolution of 1848 on Jewish Emancipation in:
Jewish Social Studies XI. (1949), 195-248.
81/ URBÁN Aladár: A nemzetőrség és a honvédség szervezése 1848
nyarán, (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1973), 13-15. o. A főváros
zsidóságának a forradalom és szabadságharc alatti helyzetéről a legújabb
és legrészletesebb ábrázolás SPIRA György monumentális művében (A
198