a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

csekély anyagi ereje miatt összeomlott. Csak egy nemzedékkel később,
a 19. század első évtizedeiben voltak képesek a magyarországi zsidó
felvilágosodás képviselői azokat az erőforrásokat biztosítani, amelyek
segítségével sikerült az akkori két legnagyobb zsidó közösségben, a
pozsonyiban és a pestiben, újból megnyitni a világi ismereteket is adó, a
mobilitás emeltyűiként szolgáló iskolákat. Vö. SILBER i.m., 112.
74/ Szinte csak ez és a bányavárosoktól való eltiltás az a két
jogintézmény, amely a zsidókra vonatkozóan II. József alatt is érvényben
maradt.
75/ Ez tulajdonképpen a lábasjószágra kivetett vám volt a tartományi
határokon, de a zsidóknak is fizetni kellett, gyakran akár a városokba
való belépés fejében is.
76/ Ez a részletes rendelet német és magyar nyelven jelent meg
nyomtatásban. A magyarországi zsidó nevekről és II. József névadó
rendeletéről lásd SCHEIBERNÉ:1981.
77/ Az arisztokrácia és a (közép) nemesség, valamint a zsidóság
kapcsolatát a kölcsönös érdek és haszon határozta meg. Az országos
törvényeken túlmenően a letelepedni vágyó zsidóságnak a helyi, megyei,
földesúri joghatóságba is be kellett illeszkednie. Erre a védőúr (patrónus,
Schutzherr) intézménye adott lehetőséget. A földesurak a 18. század
folyamán, de még a 19. század első évtizedeiben is szívesen telepítették
meg birtokaikon a zsidókat, s a Helytartótanács zsidóellenes utasításaira
vagy egyáltalán nem feleltek, vagy kedvező jelentést küldtek be.
Miközben ugyanis a nemesek biztonságot és megélhetési lehetőséget
nyújtottak nekik, a zsidók a kereskedelem és hitelélet
megszervezésével, a földesúri haszonvételek bérletével, valamint az
infrastruktúra kiépítésével lehetővé tették a birtokok emberi és
természeti tartalékainak hasznosítását - hosszú távon ily módon
elősegítve az árutermelő gazdálkodás kibontakozását, rövid távon belül
108