a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

természetes szaporulata alacsonyabb lett, mint bármely más vallási
és/vagy etnikai csoporthoz tartozóké.
44/ a Morvaországból érkezettek ebben az időben még évente bizonyos
összeget tartoztak fizetni (korábbi) örökös uraiknak, a Kaunitzoknak,
Dirichsteineknek, Lichtensteinek stb. (Ehhez némiképp hasonlóan a
magyarországi illetőségű zsidók is ott, annál a hitközségnél fizették a
türelmi adót, ahol illetékesek voltak, még ha állandóan külföldön is
laktak.) Az északkeleti vármegyék (Sáros, Zemplén, Bereg, Ugocsa)
zsidóságának családfői lengyel földről származtak, az össz-zsidóságnak
alig 11%-át alkották. A nyugati határszéli megyékben: Pozsony, Nyitra,
Sopron, Moson, Trencsén és Vas megyékben lakott a zsidók
kétharmada, több mint 8,000 fő. A nyugati megyék közül Nyitra a
legnépesebb közel kétezer zsidó lakossal, míg keleten Zemplén
vármegyének a legnagyobb a zsidó népessége (541 fő), de ez 74
község között oszlott meg. Népesebb községek csak nyugaton voltak:
Pozsonyváralja 770, Kismarton 600, Lakompak 449, Nagymarton 375,
Vágújhely 372, Rohonc 323 lelket számlált, Északkeleten Tolcsva (43),
Mád (38), Sátoraljaújhely (28) bírt a legtöbb zsidó lakossal. A
Tiszántúlon népesebb község csak Aradon (19 család, 105 fő) és
Nagyváradon 817 család, 70 fő volt, mindkét helyen kamarai és katonai
védelem alatt. A városok - kiváltságlevelükön alapuló – elzárkózó
magatartása miatt csak 8 városban lakott zsidó: négyben csak 1 – 1,
Szatmárnémetiben 3, Szakolcán 7, Trencsénben 18 és Budán – újfent
katonai és kamarai oltalom alatt 32 család a Vizivárosban. –
GRÜNWALD Fülöp: A zsidók története…, 47-48. Ami a bevándorlást
illeti, az 1726 és 1860 közötti közel egy és fél évszázad során a zsidók
kisebb-nagyobb hullámokban folyamatosan érkeztek Magyarországra. A
19. század elejéig elsősorban nyugati irányból, a német államokból, az
osztrák alpesi tartományokból, de legfőképpen Morva- és Csehországból
96