a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

32 megye összeírása maradt fenn (hiányzik a gyűjtőkötetből a zsidók
által már lakott Ung, Máramaros, Szabolcs és Szatmár), jóllehet
korlátozott számban más megyék zsidó népességére is vannak ebből az
időből adataink. – Lásd GRÜNWALD Fülöp – SCHEIBER Sándor:
Adalékok a magyar zsidóság településtörténetéhez a XVIII. század első
felében in: MZSO7:1963, VII, 5-48.
A 18. századi Magyarország utolsó, II. József 1784-87 között
eszközölt általános, az ország összlakosságára kiterjedő összeírásának
(Mintaszerűen feldolgozta és értékelte THIRRING Gusztáv
[THIRRING:1938], a zsidókra lásd 50-54) csak összesítő ívei maradtak
fenn. A konskripció nem csupán a zsidók számára, de területi
elhelyezkedésükre is értékes adatokat tartalmaz. Tanúbizonysága
szerint a 18. század utolsó előtti évtizedében Magyarország és Erdély
zsidó népessége 82.986 ezer főt számlált, azaz a zsidó népesség a
század során a legóvatosabb becslés szerint is legalább a
nyolcszorosára nőtt.
Az 1804. évi nem-nemesi összeírásból (amely nem terjeszkedett ki
Erdélyre) kiderül, hogy a zsidóság II. József ideje óta az anyaországban
erősen meg növekedett, sőt, az ország északi és keleti részében szinte
megkétszereződött. A 19. század első felének bizonytalan országos
népességi statisztikájáról két könyv ad részletes útbaigazítást.
Ludovicus NAGY: Notitiae, Politico-Geographico Statisticae inclyti regni
Hungariae (Buda, 1828) című munkája az 1827/28-ban végrehajtott
országos összeírást (Conscriptio Regnicolaris - benne a zsidók adatai)
dolgozta fel, míg FÉNYES Elek [Magyarországnak s a hozzákapcsolt
tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben
(I-VI. k., Pest 1836-40)] nagy művének (adatai 1830-tól kezdve kerültek
feldolgozás alá) forrásául az egyes egyházmegyék által kiadott
schematizmusok szolgálnak, amelyek az első igazán hiteles
86