a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

a húshoz csak a bors hiányzott, mert ők ezt kapták, a libákat pedig elvitte
az alispán, Szombathely és Kőszeg bírái, a titkárok, az országbírók, a
kamarások és a fiskus.’” – idézi BENCE:1988, Bevándorlás, 4. A
pozsonyi hitközségnél egy ilyen évszázados ajándékozási szokás
egészen a monarchia bukásáig fennmaradt. A hitközség jegyzője régi
privilégium alapján Márton napján, november 11-én (a hagyományos
zsidó adó lerovásának napján) ezüst tálcákon rituális módon metszett
ludakat nyújtott át az udvari konyhának. Ezt követően a hitközségi
előjáróságot néhány nappal később az uralkodó, vagy megbízottja,
audiencián fogadta. Vö. MZSL:1929, 579-580.
24/ Vö. BENCE:1988, Felvilágosodás, 13. A vétkeseket kizárták
bizonyos zsinagógai funkciókból, szertartásokból, megtagadták
felvételüket a rituális temetést végző szentegyletbe, a chevra kadisába,
megszégyenítő szakáll-levágást, böjtöt, pénzbüntetést, a község
nyilvános megkövetését, az aktív és passzív választójog megvonását 1-
10 évre stb. szabtak ki. Súlyosabb esetben a bűnöst a zsidó község
börtönébe vetették, amit néhol a zsinagóga előcsarnokába elhelyezett
kalodával váltottak ki. Legszigorúbb büntetésül a közösségi kötelékből
való kizárás, az illetőség megvonása szolgált. Bár a szigorúbb
büntetéseket egyre kevésbé alkalmazták, a zsidó község (tagjaival
szembeni) büntetési joga egészen a 19. század negyvenes évei végéig
fennállott. A község hatáskörét meghaladó büntető ügyekben az
országos törvények szerinti bírói hatáskör érvényesült.
25/ Rohonc: 1732; Pozsony: 1740; Tata: 1758; Óbuda: 1787 stb. A
nyomtatásban megjelent óbudai szabályzatot valószínűleg mintának
szánták a nagyobb zsidó községek számára. Ez a hitközségi vezetőség
tagjainak megválasztásának feltételéül előírja, hogy tudjanak németül
írni és olvasni. Ugyanezt követelik a községi jegyzőtől is. - GRÜNWALD
Fülöp: A zsidók története…, 64-65.
84