a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

21/ Pogány rabszolgáiktól is azonnal meg kellett válniuk, ha azok
megkeresztelkedtek.
22/ A szőlőskeretek birtoklása, szőlőművelés és borkereskedelem
továbbra is engedélyezett volt számukra – vö. KUBINYI András: A
magyarországi zsidóság története a középkorban in: Soproni Szemle
1995/1, (Sopron: 1995), 15.
23/ ZÁVODSZKY:1904, 192-193, 195-196, 205. Vö. BERTÉNYI Iván:
Kálmán király „zsidótörvénye” és az ún. „írásreakció kora” in: ORI
ÉVKÖNYV:1995, 143-152.
24/ IV. Béla (1235-1270) és V. István (1270-1272) korából való héber
betűkkel (a pénzverők neveinek kezdőbetűivel) ellátott obulusok és
dénárok mutatják szerepüket. Vö. SCHEIBER:1983, 77-78.
25/ BERTÉNYI:2000, 272.
26/ BERTÉNYI:2000, 402.
27/ IV: Béla már 1239-ben kieszközölte IX. Gergely pápánál, hogy
kivételesen - a portugál példát követve – adjon engedélyt arra, hogy a
jövedelmeket zsidóknak (és szaracénoknak) is bérbe lehessen adni.
Az engedély feltételéül, a látszatot megőrizendő, a pápai kikötötte, hogy
a pogány tisztviselő mellé keresztény biztost kell állítani, Béla azonban
még ezt a megszorítást sem alkalmazza – VIRÁG:1935, 8.
28/ A 13. századból, az 1282-es utolsó említésükkel bezárólag, hat zsidó
kamaraispán (comes camarae) működése ismeretes. Vö. WEISZ
Boglárka: Zsidó kamaraispánok az Árpád-korban in: Tanulmányok a
középkori magyar történelemről, szerk. HOMONNAI Sarolta - PITI
Ferenc - TÓTH Ildikó, (Szeged: 1991),151-161 – idézi KRISTÓ:2003,
301. A kamaraispánok fontosságát mutatja, hogy egyikük, az osztrák
főhercegségből bevándorolt Henel (Henuk, Henoch) IV. Bélától zálogba
kapta Komárom várát minden javadalmával és a hozzátartozó
birtokokkal együtt. - KOHN:1884, 117. A zsidók hivatalviselése
28