a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

megbízatásokat, nem csupán a kereskedelmi szférákban. A csomóponti
szerepet betöltő falusi korcsma egyfajta lerakataként szolgált a
legkülönbözőbb mezőgazdasági termékeknek, egyidejűleg hitelező és
hitelközvetítő helyként is funkcionált. – Vö. Péter HANÁK: Jews and the
Modernization of Commerce in Hungary, 1760–1848 in: SILBER:1992,
23–39, különösen 33-35. Ugyanakkor a zsidókorcsmáros, mint a
földesurak és parasztok közötti közvetítő számos támadásnak volt kitéve
mindkét oldalról. A nemesség számos képviselője, különösen az ország
észak-keleti részében, (vö. KÖLCSEY Ferenc: A szatmári adózó nép
állapotáról, 1830) a paraszti nyomorúság egyik okát a zsidó
korcsmárosok tevékenységében vélte feltalálni, míg a parasztok
szemében a zsidó parasztok szemében az elnyomó földesúri hatalom
képviselője, egyik megszemélyesítője volt. Nem véletlen, hogy a
felsőbbség és a vagyonos rétegek elleni megmozdulások - mint a
felvidéki koleralázadás (1831) esetében is összekapcsolódtak a
zsidóellenes atrocitásokkal. 1848. március 21-én - a pozsonyi
zavargások idején - a zsidók teljes asszimilációja iránt fenntartásokat
hangoztató Széchenyi egyenesen a statárium kihirdetését javasolta,
mivel a „zsidóhecc” – mint írja: „…es ist der Krieg gegen das
Eigenthum.” – MAJLÁTH Béla (szerk.): Gróf Széchenyi István levelei,
(Budapest: 1889-1891, 3, köt. 604. A konfliktus – a vallási és gazdasági
ellentéteken túl nemzetiségi területeken, így német többségű városokban
vagy a felvidéki szlovákok között, az 1840-es évektől már etnikai
jelleggel is bírt, a zsidókat nem csupán veszélyes konkurenseknek,
netán a jámbor falusi nép „megrontóinak”, hanem a magyarosító
államhatalom eszközeinek is tekintették.
15/ Ennek az élretörésnek az okai az adott történelmi szituációban és
társadalmi struktúrában találhatók. A sajátos történelmi fejlődésnek
megfelelően a Magyar Királyságban nem alakult ki egy nagyszámú,
162