a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

hiányzott belőle a földművelő elem,11 a 19. század derekáig csekély
számú a (nagy)polgári, vállalkozói12 és értelmiségi13 részlege s a
század utolsó évtizedei előtt minimális létszámú volt az ipari
munkássága is. A zsidó (kis)egzisztenciák zöme a városi szegényebb
elemek életszínvonalán élt, legjellegzetesebb képviselőjének a házalók
(ők voltak a legszámosabban), kiskereskedők mellett a segéd nélkül,
talán csak bedolgozóként működő kis szabó, cipész, szatócs,
pálinkamérő, kocsmáros tekinthető. A 18. század során és a 19. század
első harmadában a Magyar Királyságban élő zsidók gazdasági funkciói
lényegileg azonosak voltak a szomszédos országokban élőkével.
Korcsmárosként,14 boltosként, házalóként, kereskedőként, nemesi
birtokok intézőiként, utóbb bérlőiként a város és falvak, a kézmű/ipar és
a paraszti gazdaság közötti közvetítő szerepét vették át, ellátták a
parasztokat városi árukkal, és egyben felvásárolták azok könnyen
szállítható termékeit, gazdasági körforgásba kapcsolták össze a nemesi
földbirtokosokat, parasztokat falusi és városi iparosokat. Javarészt zsidó
kereskedők vásárolták fel a nemesi birtokok többlettermékét és részben
ők is adták el azt külföldön.
A magyar mezőgazdasági termelés fejlődése a 18. század utolsó
évtizedeitől egy olyan vállalkozói tevékenységet feltételezett, amely
képes volt a mezőgazdasági termékek felvásárlását az ország egész
területére kiterjedően megszervezni, a szükséges tőkét összegyűjteni, és
a termelési folyamatba ismételten visszaforgatni. Ezt az igényt csak
fokozta, hogy a napóleoni háborúk és a Habsburg Monarchia nyugati
részeinek gyors indusztrializációja nagy keresletet támasztott a magyar
gazdasággal szemben, különösen a mezőgazdasági termékek iránt,
amelyeket egy viszonylag kedvező közlekedési útvonalon lehetett
szállítani. E feladat ellátására erre az időre a szinte valamennyi faluban
114