a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

20/ A magyarországi zsidó felvilágosodás kezdetben nem rendelkezett
sajátos jelleggel sem a nyelv (német és alárendelten héber), sem pedig
az eszmék tekintetében, csupán a szomszédos országok hasonló
mozgalmainak vetülete volt. (Vö. Michael K., SILBER: The Historical
Experience of German Jewry and Its Impact on the Haskalah and
Reform in Hungary in: Jacob KATZ (ed.), Toward Modernity. The
European Jewish Model, (New Brunswick – Oxford: Transaction Books,
1987), 107–157.) Mérsékelt jellege elsősorban annak tulajdonítható,
hogy a zsidó felvilágosodás Magyarországra elsődlegesen Csehország
közvetítésével érkezett, amelynek hászkálá-mozgalma vallási
modernizációs törekvéseiben – ellentétben a militáns németországi zsidó
felvilágosodással – maga is „fontolva haladó” volt, nem távolodott el a
hagyományoktól. Az első reformerekről lásd BÜCHLER Sándor: A zsidó
reform úttörői Magyarországon in: MZSSZ17 (1900), 107-119. A
reformerek a rabbinikus törvények szigorúságát kárhoztatva a hitélet
korszerű átformálására törekedtek. A legjelentősebbek közé tartozott a
bajorországi születésű, jelentős természettudományos ismeretekkel
rendelkező és szakírói tevékenységet folytató Dávid ben Méir há-Kohén
Friesenhausen, aki a tudomány és vallás összeegyeztethetőségét
kutatta. E célból a rabbiképzés intézményes kereteinek megteremtésére
törekedett, 1806. július 24-én József nádorhoz benyújtott részletes
tervezetében javaslatot tett a rabbiképző felállítására, de javaslatát a
kérdéssel csak 7 évnyi halasztás után foglalkozó Helytartótanács – a
javaslatot a zsidóság további elkülönülésének eszközeként
megbélyegezve 1813-ban elutasította, arra hivatkozva, hogy a zsidóság
nem rendelkezik az intézet létrehozásához szükséges pénzalappal.
Friesenhausenről és tevékenységéről lásd SCHÖN:1997,45-49; Moshe
CARMILLY-WEINBERGER: One Hundred Years of the Seminary in
Retrospect in: RABBINICAL SEMINARY:1986, 3-5; Meir GILON: Dávid
166