a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

az erdélyi ‘úri’ ízlésben, de a népművészetben is meghatározó
jelentőségű törökös stílust.” - CARMILLY–WEINBERGER:1995, 68.
53/ MZSO2:1937, 102. sz.
54/ MZSL:1929, 235.
55/ MZsL:1929, 235; MZSO15:1972, A gyülekezet temetője – egy
1637. évi adásvételi szerződés szerint – a gyulafehérvári Malom utcában
volt. Vö. MZSO2:1937, 113. sz.
56/ SCHASER: 61. „A gyakorlatban úgy alakult a dolog, hogy a
városokban nem engedték ugyan megtelepedni a zsidókat, de néhány
faluban rendes község alakult, miközben fenntartották azt a fikciót, hogy
a községek tagjai a „fejérvári sido compagniá’-hoz tartoznak. Ilyenformán
Erdélyben országos szervezetet kapott a zsidóság, /…/ a fehérvári
rabbik az országos főrabbi címet viselik, a fehérvári községi elöljáró „az
Erdélyben tartózkodó egész zsidó nemzet primariusa”. Ő gyűjti be
minden községben az adót.” – BENCE:1988, Erdély, 3.
57/ a 18. század végi gyulafehérvári összeírás „…12 zsidó családot
nevez meg, ezek sorában van Ábrahám sido bírájuk és Pap sido, aki a
temetői teendőket végzi. Tekintélyes rabbijuk nem volt, azért a felmerült
vallási kérdésekben a külföldi, kivált török rabbik véleményét kérték ki.” –
GRÜNWALD: A zsidók története…, 38.
58/ MZSL:1929, 333.
59/ SZAKÁLY Ferenc: Utószó in: SCHULHOF:1981, 76. A végvári
vitézek portyái, a hiányos közbiztonság és a török tisztviselők
önkényeskedései miatt a zsidók a látszatát is igyekeztek kerülni a
jómódnak. Sok község szigorúan megtiltotta a drága ruhák és ékszerek
viselését, a lakomákat, a hangos mulatozást.
60/ BÜCHLER:1901, 73–91; B. LEWIS: Notes and Documents from the
Turkish Archives in: Erez-Israel IV. (Jerusalem: 1956), 174.
44