a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

6/ II. József halálakor, a kiváltságaikat visszanyert városok ismét élni
kívántak azon jogukkal, hogy zsidókat nem kell megtűrni falaik között.
Pest, Nagyszombat, Pécs már határidőt is szabott, amikorra az elmúlt
időszakban beköltözött zsidók kötelesek a város területét elhagyni. A
Helytartótanács a zsidók kérelmére leiratot intézett a városokhoz, hogy
mivel a zsidók kitiltása a városokból országos ügy, a kérdés eldöntése a
rövidesen összehívandó országgyűlésre tartozik. Ez késztette a
magyarországi zsidó közösség vezető embereit a pozsonyi Koppel
Mendel Thebent és Éliá(s) Rosenthalt, hogy az országgyűlés
összehívásával (1790. június 6.) egyidőben Budára összehívják a
zsidóság megbízottait. A három napos budai nagygyűlés (ászifá)
eredményeként létrehoztak egy tíz főből álló bizottságot, hogy az
országgyűlési tárgyalásokat és törvényt megelőzően, a
„Magyarországon élő zsidók közönsége” érdekképviseletének első
újkori megnyilvánulásaként kérvényben forduljon a diétához és az
uralkodóhoz védelemért és jogaik biztosításáért. Folyamodványukban
szabad letelepedést, földvásárlási, iparűzési jogot, valamint az országos
és a heti vásárokon való szabad kereskedelem biztosítását kérték. A
valószínűleg javarészt a Magyar Kancellária referense, a
szabadkőműves Pászthory Sámuel által fogalmazott és báró Splényi
Ferenc váci püspök előadásában az országgyűlés elé került latin
beadvány szövegét lásd in: IMIT ÉVKÖNYV:1900, ?-?
7/ CSIKY Kálmán et al.: Corpus Juris Hungarici, Magyar Törvénytár
1740-1835, (Budapest: Franklin Társulat, 1901), 186-187.
8/ VENETIANER:1922, 93-94. A Haller-bizottság javaslataihoz hasonló
sorsra jutott az erdélyi országgyűlés elé terjesztett, Bánffy György
gubernátornak, az erdélyi országgyűlés közigazgatási bizottsága
elnökének és munkatársainak (Teleki Lajos, Michael Fronius) Opinio de
judaeis című tervezete (1791/92) is. Vö. GYÉMÁNT:2000, 306-307 és
158