a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

(Philadelphia: The Jewish Publication Society of America:, 1968), 21–22,
29-30.
32/ GONDA:1992, 39-40.
33/ ACSÁDY Ignác: A magyar zsidók 1735-38-ban in: IMIT
ÉVKÖNYV:1897, 173-188. Lásd továbbá VARGA László: Zsidó
bevándorlás Magyarországon in: Századok 1992/1, (Budapest: Magyar
Történelmi Társulat, 1993), 59-79.
34/ A 2,531 családfő között 883 iparos található, közöttük 146 szabó.
Akadnak szép számmal mészárosok, üvegesek. Pálinkafőző van 203,
korcsmáros 150. A családfők mintegy fele kereskedéssel foglalkozik:
1,139. Kilenc családfő hadseregszállító. A boltosok száma 272.
Ugyanakkor 814 családfő foglalkozásaként a házalás van megjelölve.
Akadnak napszámosok, sok a szegény és a koldus (Nyitra megyében:
26, Trencsénben: 27). Az összeírás szerint 536 községben laktak zsidók,
de csak 12-ben volt rabbi. (A kántorok száma [Schulsinger] 14, a
metszőké 26, a templomszolgáké [scholae pulsator, Schulklopfer] 25. A
zsidó tudást 143 tanító terjesztette. Kismartonban községi jegyzőt is
említenek.) A magyar zsidók jó háromnegyed része - az összeírás
szerint - nem élt fejlett zsidó közösségi életet. A gyülekezetek kései
létrejötte, „gyökértelensége”, viszonylag kis mérete és korlátozott
erőforrásai mellett ez is a magyarázata annak, hogy a magyar zsidóság
csak nagyon korlátozott szerepet játszott a kelet- és kelet-közép-európai
zsidóság szellemi és vallási életében, illetve alkotásaiban a 18. század
második felében és a 19. század első évtizedeiben. A nagyobb
gyülekezetektől távol eső falvakban lakó egy-két zsidó család (Dorfjuden)
tagjai csak a legnagyobb ünnepeken, mint rós há-sánákor (újév) és jóm
kippúrkor (engesztelőnap) jöttek be a városba, hogy az ünnepeket az
ottani zsinagógában töltsék. Életükre lásd például Nagy József: Falusi
élet Vasmegyében in: IMIT-Évkönyv:1904, 174-205. A Conscriptio
90