a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

tőkeerős autochton kereskedő-polgári réteg. Ennek minimálfunkcióit
korábbam a magyar társadalomban csak alárendelt szerephez jutó,
többségében idegen etnikumú kereskedők, legyenek akár örmény
felvásárlók, „görög”-ök névvel összefoglalt balkáni közvetítő kereskedők,
vagy német városi polgárok látták el, akik ugyanakkor - ha közülük sokan
a türelmi rendeltig hátrányos helyzetben lévő keresztény kisebbségi
hitfelekezetek tagjaiként is - többnyire polgárjoggal rendelkeztek, a helyi
feudális rendszer részét alkották, és osztották az uralkodó nemesi
társadalom érték és presztízs rendszerét. Ha meggazdagodtak, ritkán
fogtak újabb kockázatos vállalkozásokba, inkább élve a rendi társadalom
kínálta lehetőségekkel földbirtok (és a további privilégiumokat biztosító
nemesség) megszerzésére törekedtek. Mivel a békés viszonyok
helyreálltával számos társadalmi felemelkedési lehetőség állt
rendelkezésükre a 18. század utolsó évtizedeitől kezdődően
fokozatosan háttérbe szorultak (a „görög”-ök és örmények lényegileg a
19. század második harmadára el is tűntek) a feudális társadalom
sáncain kívül álló, őket már egyre inkább számszerűen is meghaladó,
bővített újratermelésben érdekelt, növekvő mértékben modernizációs
technikákat alkalmazó, a „terepen működő”, városi lakhatás hiányában a
földesúri jurisdictio alatt álló falvakban, uradalmi központokban
megtelepedett, a korszak magyarországi társadalmának tendenciáiban
leginkább polgári szektorát képviselő zsidósággal szemben. Vö.
HANÁK i.m., 26-28, 38-39. A zsidó üzletemberek ugyanazokat és
módszereket és eszközöket alkalmazták, mint keresztény konkurenseik.
A sikerükhöz vezető különbség, a felhalmozott tőke forgatásában, a
beruházási stratégiában rejlett. Mivel az 1840-es évekig nem
szerezhettek földbirtokot, városi polgárjogot, nem tölthettek be
hivatalnoki állást, s csekély kivétellel nem folytathattak diplomát igénylő
tevékenységet, szinte egyetlen felemelkedési lehetőségként
163