a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

zsidóság egyharmada, az észak-keleti régióban több mint fele nemesi
birtokokon arendator volt, korcsmák, malmok stb. bérlője. Ez gyakran
némi földhasználattal is együtt járt. A nemesi kiváltságok eltörlése után
(1848) a föld birtoklására és/vagy bérlésére irányuló törekvések
felerősödtek. - Michael K., SILBER: A Jewish Minority in a Backward
Economy: An Introduction in: SILBER:1992, 12-13.
12/ A magyar zsidók 18. századi gazdasági, ipari tevékenységére,
terveire lásd VENETIANER:1922, 74-75 MANDL Bernát tanulmánya
(Zsidók közgazdasági tervei in: IMIT ÉVKÖNYV:1905, 205-219)
alapján.
13/ A legszámosabb réteget a zsidó községek vallási ismeretek mellett
bizonyos világi műveltséget is elsajátító tanítói, illetve a tehetősebb
családok által felfogadott magántanítók (melámdim) alkották, akik
esetenként már átmenetként szolgáltak a világi értelmiség felé.
Életüknek, küzdelmeiknek szép emléket állít Munkácsi Bernát
édesapjának, az oberlandi Ávráhám Méir (Adolf) Munknak hébernyelvű
önéletírása (MUNK:2002), amely egyben a 19. század második
harmadának egyik legbecsesebb hazai zsidó öndokumentuma. A világi
értelmiségi pályák közül az orvosi nyílt meg leghamarabb. A Habsburgbirodalom
orvosi fakultásai elvileg már II. József 1781-es türelmi
rendelete óta reális pályát jelentettek a zsidóságnak, ellentétben más
karokkal, mivel ezek olyan foglalkozásokhoz vezettek volna, amelyeket a
zsidók az emancipációt megelőzően nem folytathattak. (II. József
rendelete előtt csak egyes zsidó orvosokról tudunk, akik külföldön
szerzett diplomájuk birtokában praktizáltak Magyarországon, így a
pozsonyi zsidó község orvosa Samuel Bernhard Oppenheimer, aki
helytartótanácsi engedéllyel a nagyszombati egyetem akkor alapított
orvosi fakultásán igazolta vizsgával orvosi képesítését, 1773. – Vö.
GRÜNWALD Fülöp: A zsidók története Magyarországon 1790-ig,
160