a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

I. Előtörténet: a kezdetektől a 17. század végéig
„Mert megadatott itt nyugodnia,
itt nyugszik most Pészáh, Péter fia.
Néhány barátom volt, míg állt a házam,
s szebb volt az ősz, mint más provinciában.” 1
Nem tudjuk, mikorra tehető a zsidók első megjelenése a történeti
Magyarország területén. Megtelepedésük első hiteles nyomai az i. sz. 2.
századba nyúlnak vissza. Jeruzsálem pusztulását és az önálló államiság
helyreállítási kísérleteinek ismételt szétzúzását követően a birodalmi
sasok nyomában az akkori Pannóniában is megjelentek a zsidók,
részben mint a római légiók önkéntes vagy kényszertoborzott katonái,
részben a katonaság és a nyomukban felvirágzó polgári települések
igényeit kiszolgáló iparosok, kereskedők, hivatalnokok. A formálódó
pannóniai diaszpóra tagjai a császárkorban nemegyszer különböző
hivatalos pénzügyi funkciókat is elláttak. Egy a mai Dunaújváros
területén (Dunapentele, a római Intercisa) talált, a harmadik század első
harmadából 2 származó fogadalmi táblából arról értesülünk, hogy
Cosmius, az ottani vámállomás főnöke (praepositus stationis) egyben a
helyi zsinagóga vezetője, archysynagogus is volt. A síremlékek
tanúbizonysága szerint a tartomány zsidó népessége a 2. század végén,
a 3. század elején növekedésnek indult a részben szíriai származású
Severus dinasztia uralkodása alatt (i. sz. 192–235), amikor Pannóniában
hosszabb ideig a Szíria provinciában toborzott, (már Marcus Aurelius
idején) ide helyezett, cohorsok is állomásoztak. A zsidó származású
népesség jelenléte a majdani Magyarországon egészen a 4. század
végéig kimutatható. 3
2