a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Imre, [Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1941], 68-69, 296)
expressis verbis megfogalmazza ezt a gondolatot.
27/ Lásd híres tinta és mentőcsónak hasonlatait. „Széchenyitől, a
született arisztokratától nem idegen a megvetés a zsidók, különösen a
felkapaszkodott zsidók iránt. Modora szarkasztikus, hajlik a végletes
ítélkezésre. De bőven lehet találni pejoratív kitételeket bármely nációra
roppant terjedelmű irataiban és műveiben. A zsidókat illetően még a
romantikus együttérzés is megszólal benne: ’Ha az ember tekinti, hogy
Magyarországon ezen szerencsétlen népfaj egy idő óta mennyi ipart fejt
ki, lehetetlen, hogy az ember valami szimpátiát ne érezzen…’ – mondja
1844. október 1-i beszédében.” – BENCE:1988, Különös, 15. A zsidók
emancipációjának kérdésében vallott, a túlzásba vitt demokráciától és
általában a magyarságnak más népekkel, etnikumokkal szembeni számés
potenciabeli hátrányától (egyedül vagyunk) való félelmével átszínezett
- utóbb az antiszemita interpretációk által eltorzított - nézeteinek
ismertetését, elemzését lásd George BARANY: »Magyar Jew or: Jewish
Magyar?« Reflections on the Question of Assimilation’ in Bela VAGO –
George L. MOSSE (ed.): Jews and Non-Jews in Eastern Europe, 1918–
1945, (New York – Toronto – Jerusalem: John Wiley and Sons – Israel
Universites Press, 1974), 51 – 98, különösen 56-62; FEJTŐ:2000, 52-53
és GYURGYÁK:2001, 267-268.
28/ „Az emancipációnak Kossuth felfogásában ’két ága’ van. a politikai
emancipáció és a szociális. Az egyik a törvényhozás dolga, a másik
’csak annyiban, amennyiben a szociális egybeolvadásnak törvényes
akadályait el kell hárítani’. A szociális emancipációhoz olyan reformokat
kell véghez vinni, melyeket csak a zsidók valósíthatnak meg. Ameddig
ugyanis ’a zsidó vallás szoros követői vallásuk tanaihoz tartozónak vélik
ama hajdan politikai, most pedig a szociális térre átvitt institúciót, hogy
más vallású polgártársaikkal egy sót, egy kenyeret nem ehetnek, egy
170