a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

gyulafehérvári bét dint, de az első kiváltságlevél csak 1623. június 18-án
kelt, amikor is Bethlen Gábor fejedelem engedélyt adott a törökországi
zsidóknak az erdélyországi törvényes letelepedésre, szabad
vallásgyakorlatra és kereskedelemre, 52 kinyilvánítván egyben, hogy a
zsidó közösség nem felelős az egyes zsidók esetleges helytelen
cselekedeteiért. 53 A privilégium szerint a gyülekezet tagjai szabadon
mozoghatnak az országban és külföldre is mehetnek. Részt vehetnek a
fejedelemség bel- és külföldi kereskedelme kiépítésében. Zsidóbíró
állhat a közösségük élén, aki dönthet ügyes-bajos dolgaikban.
Megkülönböztető jelek viselésére nem kényszerítettnek, a „keresztények
ruházatában” járhatnak.
A török birodalomba irányuló ki- és beviteli kereskedelem a görög
és zsidó kereskedők kezében volt, de a szultán alattvalói a törvény
szerint a Szászsebes, Nagyszeben és Gyulafehérváron lévő „letevő
helyek”-en túl nem jöhettek, áruikat csak a vásárok alkalmával vihették
az ország belsejébe, amikor viszont ők is vásárolhattak belföldi árukat
kivitelre. 54 Ezért célszerű volt számukra az állandó megtelepülés. Az
erdélyi városok zömének zsidókat kirekesztő privilégiumai miatt a soha
nem nagyszámú bevándorlók Bethlen ediktumának szellemében
leginkább az általuk már korábban is frekventált Gyulafehérváron
telepedtek meg, igaz, e város magisztrátusának ellenállása miatt itt sem
a belterületen, hanem „az keretésen belöl olasz (alias sidó) utcában” a
fejedelem jurisdikciója alatt, annak a városközponttól távol eső, de még a
külső falakon belül fekvő domíniumán, amire nem volt érvényes a város
kiváltságlevele. A „gyulafehérvári zsidó compania” szefárd rítusú volt
saját temetővel, zsinagógával 55 és előjárókkal, közös vezetés alatt a kis
létszámú, Lengyelországból Moldván keresztül beszivárgó alacsonyabb
társadalmi és kulturális nívón álló askenázokkal.
12