a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

gyülekezetek közötti kapcsolatok működtetése. Az országos iroda
elnökét a szabályzat szerint a községkerületi elnökök évente választják,
és ők gyakorolnak felügyeletet az állam által kezelt iskolaalap159 felett.
A kongresszuson jelenlévők (ottmaradtak) végül túlnyomó többséggel
elfogadták a javasolt szervezeti újításokat, a parlamentáris többségi
szabály alkalmazását azonban nem sikerült érvényre juttatni. Az ortodox
kisebbség minden kérdésben hajlíthatatlan ellenállást tanúsított.
Különösen ellenezték, hogy egy helyen csak egy közösség létezhessen.
A többségi döntés elvét lelkiismereti erőszaknak bélyegezték, és
kijelentették, hogy nem tartják magukra nézve kötelezőnek a többség
által hozott határozatok érvényességét.
A kongresszus február 23-iki befejeződésekor a két frakció közötti
ellentét döntő fordulóponthoz érkezett. Mindeddig az ellentét
nagyobbrészt a zsidó közösség keretei között maradt, de most teljes
egészében a szélesebb magyarországi közvélemény elé tárult, mivel
mindkét fél a kormányhoz és az országgyűléshez fordult céljai elérése
érdekében. A győzelmüket szinte előre elkönyvelő neológok arra
törekedtek, hogy a kormányzat mielőbb véglegesen erősítse meg a
kongresszuson elfogadott határozatokat, mivel azok állami elfogadása
kötelező érvénnyel bírt volna valamennyi zsidó számára. Ezzel
ellentétben az ortodoxok célja a határozatok kötelező jellegének
érvénytelenítése volt, és ennek érdekében heves politikai kampányt
indítottak; 1869 áprilisában interveniáltak I. Ferenc Józsefnél,160 s a
nemzetközi rabbinikus tekintélyek - így a neoortodoxia vezető
személyisége, a frankfurti Samson Raphael Hirsch (1808-1888), aki
korábban is ötletadójuk, támogatójuk volt – mellett maguk mögé állították
a magyar parlament baloldali ellenzékét, amely a vallásszabadság
megengedhetetlen korlátozásaként utasította el az egységes zsidó
képviselet létrehozását. A királyi jóváhagyás ellenére 1869 júliusában
152