a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

SEBESTYÉN Mihály: Egy soha meg nem valósult országgyűlési
elaborátum – Opinio de Judaeis in SEBESTYÉN:2000, 46-65. A korábbi
állapotokhoz képest változást jelentettek I. Ferenc 1807. és 1808. évi
dekrétumainak ujjoncfelajánlási cikkelyei, amelyek szerint „az ujjoncok
közé zsidókat is lehessen fölvenni és elfogadni”, illetve hogy „a zsidókra
is azon község népességének arányában, melynek részét teszik, vesse
ki az illető törvényhatóság a jutalékot és a zsidó községek által a saját
tagjaik közül előállított egyéneket az ujjoncok fölajánlott számába el kell
fogadni.” - VENETIANER:1922, 94.
9/ SZABOLCSI:1991, 245.
10/ SILBER:1983, 177. 1910-re az akkor 910.000 főt meghaladó
magyarországi zsidóság (Horvátország nélkül) több mint fele városi
lakos volt, az urbánus népesség 12,4%-a. (A falusi lakosságon belüli
részarányuk csupán 3,1% volt.) Vö. László KATUS: The Occupational
Structure of Hungarian Jewry in the Eighteenth and Twentieth Centuries
in: SILBER:1992, 94-95.
11/ Jóllehet a zsidóknak 1848/49-ig, majd 1853 és 1860 között újból
tilos volt földet birtokolni, földek, sőt szőlőskertek bérlése – ha
nehézségekkel - már korábban is lehetséges volt. Elszórtan már a 18.
század második felében találunk mezőgazdasági tevékenységet folytató
zsidókat. 1774-es adatok Sáros megyében szántóföld-tulajdonos zsidók
jelenlétéről tanúskodnak. Szőlőbirtokos zsidókról a Zemplén megyei
Erdőbényéről 1787-ből van adat. Az összeírásokban időnként –
leginkább az északi megyékben - zsidó „jobbágyok”-ra bukkanunk.
Jakab Salamon pöstényi zsidó 1752-ben bérlője gr. Forgách Ignác
összes jószágának. Vö. VENETIANER:1922, 75. A zsidók 18. századi
földhasználatáról az országban részleteiben lásd MANDL Bernát:
Magyarországi zsidók földmivelési törekvései a XVIII. században in: IMIT
ÉVKÖNYV:1907, 280-298. A 19. század első felében a magyarországi
159