a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

engedelmet nyertek, ha ellenük erkölcsi kifogás nincsen, az egész
országban és kapcsolt részeiben bárhol szabadon lakhatnak, kivévén
egyedül az 1790. évi XXXVI-II. törvénycikkben említett bányavárosokat,
melyekből a bányák és bányászi intézetek tekintetéből törvényes régi
szokás mellett jelenleg kizárva vannak.
2.§. A fennálló feltételek mellett gyárakat zsidók is állíthatnak,
kereskedést és mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli
legények segítségével is űzhetnek, ifjaikat azokban taníthatják, azon
tudományokat pedig és szépmesterségeket, miknek gyakorlatában eddig
is voltak, ezután is gyakorolhatják.
3.§. Egyéb iránt köteleztetnek, hogy állandó vezeték- és
tulajdonnevekkel éljenek, a születendők pedig vallásuk papjai által
vezetendő anyakönyvbe bejegyeztessenek.
4.§. Minden oklevelet és szerződéseket a hazában és kapcsolt
részekben divatozó élő nyelveken kötelesek szerkeszteni.
5.§. Amennyiben az izraeliták polgári telkeknek szabad szerezhetése
gyakorlatában lennének, e gyakorlat jövőre nézve is megállapítható.”
Ezek az intézkedések jelentősen hozzájárultak a határmenti zsidó
tömörülések felbomlásához - 1825-ben a zsidó népesség 60%-a az
osztrák, morva és lengyel határ térségében élt, míg ugyanez arány
1869-re 43,7%-ra csökkent -, és városokba, illetve a belső magyarlakta
területekre irányuló erős migrációt váltottak ki. Egyeben elősegítették a
zsidóság gazdasági és kulturális felemelkedését, asszimilációjának
(valamint magyarosodásának) felgyorsulását. Bár a zsidók
egyenjogúsítása a következő országgyűlésen (1843/1844) nem haladt
előre,63 a türelmi adó 1846. évi eltörlése helyzetük további javulását
eredményezte.64 Az 1840-es törvény életbelépése után sor került a
másik leginkább sérelmezett intézmény, a zsidó eskü megszüntetésére
is. A zsidóság belső életében is felerősödött a reformmozgalom, mely a
127