a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

„keleti” és „nyugati” típus a 19. század második felétől alapvetően már
nem származási, hanem életmódbeli, vallási irányzati kategória, így az
ortodoxia térvesztésével fokozatosan a 19/20. század fordulójára már
újra nőtt a „nyugati” típusú zsidóság aránya Magyarországon. Bár az
ortodox és neológ irányzat arányszámának alakulása is a magyarországi
zsidóság történetének vissza-, visszatérő kérdései közé tartozik,
eligazító Zeke Gyula újabb kutatásokon alapuló számítása, mely szerint
az ortodoxok részaránya az 1880. évi 56,1%-ról 1910-re 51,9%-ra
csökkent. Vö. ZEKE Gyula: Szakadás után… in: HÉT ÉVTIZED:1990 1,
152.
45/ Hosszú ideig a zsidók a Szepességben csak Hunfalván (Hunsdorf,
Unsdorf, Huncovce) lakhattak, ez volt a Szepesség getttója. - LÁNYI-
PROPPERNÉ:1933, 269-270.
46/ MZSL:1929, 657; Michael K. SILBER: Utószó in: Méir Ávráhám
Munk: Életem történetei, (Budapest: Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2002),
338-340.
47/ LÁSZLÓ:1966, 109-115.
48/ Ez a folyamat, hasonlatosan a falusi zsidóságnak a városok felé
gravitálásához, igazi dimenzióit csak a 19. században nyeri el, de a
tendencia már ekkor világosan felismerhető. 1700 körül a magyarországi
zsidók 90 %-a élt a határ menti megyékben (60% az osztrák, 30% a
morva határ mentén). Ugyanez a szám 1735-ben 82% (30% az osztrák,
42% a morva 10% a lengyel határ menti megyékben); 1787-ben 63 %
(ebből 28% lakik a lengyel határ felé eső Sáros, Zemplén, Ung, Bereg,
Máramaros, Abaúj-Torna, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa megyékben);
1825-ben 60% (33%-uk a lengyel határszéli megyékben), 1870-ben
viszont már csak 36 %. Az 1780-as 9 % százalékkal ellentétben 1910-
ben a magyarországi zsidóság több mint hatvan százaléka már a
szűkebb országterületen, a trianoni Magyarország határai között élt.
98