a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

észak-keleti megyékben a földesúrral kötött, többnyire szeszfőzési vagy
korcsmabérlési szerződés alapján szétszórtan is laktak zsidók,
településenként maximum 1-2 család. Számuk fokozatosan növekedett,
különösen azután hogy III. Károly 1726-ban kibocsátott rendeletében
megtiltotta, hogy az osztrák örökös tartományokban élő zsidó
családoknak egynél több férfi tagja megházasodhasson, és önálló
háztartást vezethessen.31 A rendelet következtében sok nősülni
szándékozó zsidó fiatal vándorolt Magyarországra, kiváltképp Cseh- és
Morvaországból. Ők népesítették be Nyitra, Pozsony és Trencsén
vármegyék zsidó községeit.32
Az 1735 és 1738 közölt megismételt országos összeírás, a híres
Conscriptio Judaeorum,33 amelynek adatai már jóval bővebben
maradtak ránk, tanúbizonysága szerint tíz év alatt a családfők száma
2,531-ra, a 10-nél több családból álló zsidó községek száma pedig
közel 60-ra emelkedett. A Conscriptio Judaeorum az első kísérlet a teljes
magyarországi zsidó népesség (hallgatólagosan adózási célokból
történő) összeírására. Ezt az összeírást is III. Károly rendelte el és a
korviszonyoknak megfelelően végrehajtására is csak lassan és
hiányosan került sor. (Nem történt meg a zsidók összeírása Erdélyben,
a Bánságban és a horvát-szlavón területeken. Még azon elkészült
összeírások közül, is hiányoznak három megye adatai, amelyekről
tudunk. Jelenleg 32 megye összeírása ismeretes, 13 megyében a
konskripció negatív eredménnyel zárult, vagy a terület eleve tilalmas volt
a zsidók számára.) A konskripció részletes képet nyújt az összeírásra
került zsidók foglalkozásáról.34 Az összeírás tanúsága szerint a
családfők 35%-a magyarországi születésűnek vallotta magát.35
A türelmi adó kivetése céljából személyenként elrendelt újabb, az
1746-1748-as összeírás szerint az országban élő zsidók száma 14,847
60