a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Pálinkafőzők 639 17,02
Mindösszesen 3,754 100,00
A földesúri joghatóság alá való tartozás nem érintette a korona
adójogosultságát. A bécsi császári kincstár jogot formált rá, hogy minden
magyarországi zsidótól adót szedjen, függetlenül attól, hogy hol és kinek
az engedélyével telepedett le az illető. A kamaraszolgaság korábbi
anyagi terhei helyébe a türelmi adó került, mint a zsidók speciális,
„megtűrésük” 56 fejében fizetendő extra szolgáltatás. A pénzszűkével
küszködő kincstár számára kapóra jött a zsidóktól beszedhető különadó.
I. Lipót már 1698-ban kísérletet tett a zsidók megtűrése fejében kirótt
tolerantialis taxa bevezetésére (a zsidók összeírását célul kitűző,
vezetőjéről elnevezett Olbern bizottság felállításával), ez azonban a
megyék ellenállásán megbukott. 57 II. Károly országgyűlési taksával
próbálkozott – ugyancsak eredménytelenül.
A türelmi adó gondolatát évtizedekkel később, 1743-ban Mária
Terézia újította fel, bár minden valószínűség szerint ez húzódott meg
már az 1735-1738-as zsidóösszeírás mögött is. Az örökös
tartományokban már régóta fizetett türelmi adó magyarországi
bevezetése, illetve az adó összegének meghatározása a rendek és az
országgyűlés hozzájárulása nélkül történt. Sem Mária Terézia, sem
utódai a császári és földesúri joghatóság alatt álló zsidóság
megadóztatásához nem kérték a nemesség beleegyezését, jóllehet a
magyar rendek általános adó-megajánlási jogukra hivatkozva többször is
(eredménytelenül) tiltakoztak a türelmi adó kivetése ellen. A zsidóságot
sújtó különadó nem csupán jogi síkon sértette a nemesi érdekeket, de
materiálisan is. Ez az adónem ugyanis érzékenyen érintette a
nemeseknek a birtokaikon megtelepedő zsidóktól a földesúri jogvédelem
fejében származó jövedelmeit.
70