a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Magyarországra és a honfoglalás előtti esetleges magyar – zsidó
kapcsolatokra uo., 25-31.
7/ A kazár kérdéshez és a zsidók kora Árpád-kori megtelepüléséhez
lásd SCHEIBER:1983, 75–76; SPITZER-KOMORÓCZY: 2003, 68-103.
A kérdést szélesebb kontextusban vizsgálja HARASZTI:1999, 14-15, 31-
33 és 39-40. A 19. század utolsó évtizedeinek romantikus magyarzsidó
történetírása (Kohn Sámuel és eszmetársai – vö. HARASZTI
György: A zsidó történetírás nehézsége, avagy egy illúzió fogságában in:
HARASZTI:1999, 286-287), amelynek felfogása olykor még ma is kísért
(lásd KRISTÓ:2003, 179-181), a felfokozott hazafias légkörben a
(honfoglaló) magyarság és a Kazár Birodalom zsidó vallásra tért
népelemeinek vérségi kapcsolatát próbálta bizonyítani, s a
rendelkezésre álló anyag alapján délibábos következtetésekre
ragadtatta magát. A közelmúltban Arthur KOESTLER széles körben
elterjedt, magyarra is lefordított népszerűsítő könyve
(KOESTLER:1990), amely az askenáz zsidóság nem-szemita eredetét
próbálja bizonyítani, ugyancsak elveti a sulykot az esetleges
érintkezések vonatkozásában. Bármilyen szép is a zsidó vallású volgai
lovas megjelenésének feltételezése az alföldi rónaságon, a valóság jóval
prózaibb, a középkor során közösségi szinten nincs okunk a zsidó
vallású és zsidó etnikumú rétegek tartósabb megkülönböztetésére. Maga
a „zsidó” szó a szlávoktól került a magyar nyelvbe, első előfordulása
„magister sydou filius Petri” (1244), illetve „sydou” az ómagyar Mária
siralomban (1300 körül). Vö. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
3, (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1976), 1217-1218.
8/ „Függetlenül a zsidó hitre áttért magyaroktól vagy kabarokról, akik
valószínűleg elég korán, de alighanem Szent István király térítései
következtében bizonyosan, otthagyták a zsidó hitet, zsidókkal már a 10.
században számolhatunk Magyarországon.” (GYŐRFFY György:
20