a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

honossági törvénnyel való összekapcsolás nélkül gr. Andrássy Gyula
miniszterelnök terjesztett a képviselőház elé. A törvényjavaslatot a
képviselőház 1867. december 20-án vita nélkül, a főrendiház 64
szavazattal négy ellenében fogadott el:
1. §. Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári
és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilvánítattnak.
2.§. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel
megszüntettetik.133
Az emancipációs törvény azonban csak a zsidó egyént egyenjogúsította,
így a zsidó vallás és hitközségi szervezet nem vált egyenjogúvá a
keresztény vallásokkal és egyházi szervezetekkel. Ez további küzdelmek
kiinduló pontjává vált.134
Az emancipációnak a zsidó entitás szempontjából súlyos ára volt.
Elfogadása gyakorlatilag magáévá tette azt az általános nyugat- és
közép-európai felfogást, amely pusztán vallási csoportoknak tekintette a
zsidókat, saját nemzeti hovatartozás nélküli egyéneknek. A magyar
nacionalizmus radikális alkalmazkodást várt a nemzeti kulturális
mintához, s megkövetelte az idegen eredetű etnikai és kulturális jelképek
feladását.135 A gyors elmagyarosodás következtében – a nagy zsidó
tömegekkel rendelkező cári birodalom és Románia, de akár a több
versengő nép lakta Galícia és a Cseh-Morvaország zsidóságától
eltérően a nyugat-európai nemzetállamok modelljét követve -
Magyarországon nem alakult ki az autonóm, szekuláris zsidó kultúra. A
magyar zsidóságnak az emancipációval kapcsolatos álláspontja,
válaszreakciója összetett és változatos volt.
Voltak zsidók, akik önszántukból és teljes szívből üdvözölték a
felhívást, hogy vessék el a régit az új érdekében. A gazdasági
növekedés és a zsidó letelepedés korlátainak feloldása
144