a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

87/ Székesfehérvár sz. kir. városban (mindig ugyanaz a történet!) a
polgárság, főleg a céhek, rossz szemmel nézték, hogy az 1840:29 tc.
értelmében a zsidók szabadon letelepedhettek a városban. (Az 1846/47-
es adókivetés szerint a megtelepedett, 92 üzlethelyiséggel rendelkező
zsidó kereskedő és iparos családfők száma elérte a 70 főt. Többségük
gabonakereskedelemmel foglalkozott, de volt köztük „szeszgyártó”,
„olajgyártó”, vaskereskedő, dohánykereskedő, ötvös, szabó stb.) Az 1848.
április 5-én tartott népgyűlésen elhatározták, hogy az ottani zsidók három
nap alatt kimenjenek. Ez – mint Miskey Ferenc polgármester
beszámolójából kitűnik - miután ˇ”[…] a polgárok ingerültsége a zsidók
ellen nem csillapodott, s ‘[…] a bizottmányi körlevél iránti engedelmesség
is megtagadtatott’”, és egyenlőre a zsidók két küldöttsége is
eredménytelenül tért vissza Pestről, 7-én meg is történt. A Miniszteri
Országos Ideiglenes Bizottmány erre már reagálni kényszerült. Az
ugyanaznap teljhatalmú kormánybiztosnak kinevezett Pulszky Ferenc
erélyes fellépése (8-án Mórról katonaságot rendelt be), személyes
bátorsága és az újabb, április 9-i népgyűlésen hatalommal alátámasztott
‘mindent legyőző ékesszólása’ eredményeképp a zsidók még április 9-én
délután visszatértek a városba. Vö. PULSZKY Ferenc: Életem és korom,
(Budapest: 1884), 300-305; BERSTEIN:1998, 35-37; ERDŐS: i.m., 63-68.
Ez azonban nem gátolta a városi csendválasztmányt, hogy végzésben
tiltsa meg a zsidóknak a nemzetőrségbe történő felvételét és elrendelje
„az alattomosan, hatósági engedelem nélkül a városba belopódzott
izraeliták” összeírását. A kereskedő és iparos polgárság által felszított
zsidóellenes hangulat még több mint egy hónapon keresztül tartotta
feszültségben a város lakosságát.
88/ Szombathelyen nagyobb zavargásokra került sor. Az 1840.29.
törvénycikk elleni küzdelme során a felbőszült tömeg, soraiban a
kezdeményező helyi nemzetőrökkel, április 4-én megtámadta és
201