a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

17-18). A 12. században megjelenik a rituális gyilkosság vádja, a 13.-ban
az ostyagyalázásé. Ugyanebben az évszázadban a negyedik lateráni
zsinat (1215) nyomán egyházi tized és húsvéti különadó fizetésére
kötelezik a zsidó közösségeket, valamint jobb felismerhetőségük és
elkülönítésük érdekében bevezetik a zsidójelvényeket és
megkülönböztető öltözéket. (Az 1434-es bázeli zsinat a zsidók tanúzási
jogának megvonásával és a zsidótérítés kötelező tételével tovább
szaporította a zsidóellenes egyházi határozatokat.) Európa más
részeihez hasonlóan zsidóellenes kilengések természetesen már
Magyarországon is korán előfordul(hat)tak. A 12. század elején itt megölt
völkermarkti zsidóról már esett szó. A mainzi Memorbuch a 13. század
közepén (feltehetőleg ostyagyalázás vádja alapján) megölt
(megkövezett vagy máglyán megégetett) „Jóna úr(at) és társai(t)” említi.
Vö. SPITZER-KOMORÓCZY:2003, 168-181. Az 1279. évi budai
zsinaton előírták, hogy a zsidókat vörös posztóból készült, ruhájukon
viselt jellel különböztessék meg a keresztényektől, megtiltották, hogy
vámokat kezeljenek, és egyházi jövedelmeket adjanak nekik bérbe. -
KOHN:1884, 123-126. Magyarországon a lakóhelyi elkülönítés
ténylegesen csak a 14-15 században valósult meg, amikorra a zsidó
népesség életkörülményei más tekintetben is megnehezedtek.
19/ BERTÉNYI:2000, 244-245.
20/ Kölcsönt nem csak kézizálogra adtak, földet is le lehetett kötni
biztosítékul, s ez nemfizetés esetén nemegyszer – rabszolgástul,
jobbágyostul a zsidó hitelező tulajdonába került át. A zsidó
kamaraispánok így Teka II Endre, vagy Henuk IV. Béla idejében egész
falvakat bírnak. – Vö. KOHN:1884, passim A zsidó földtulajdonra az
utolsó ismert adat (egy meglehetősen problematikus dokumentum
szerint) 1296-ból Sopron megyéből a mai Kismarton (Eisenstadt)
térségéből származik. - Vö. MZSO13:1970, 47.
27