a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

tartomány és országhatárok átlépésekor csak a zsidók által fizetendő
úgynevezett személyi vámot (Leibzoll, Leibmaut),75 csak a birodalom
határán hagyva meg azt. 1787-ben kötelezővé tette a zsidók sorából
történő katonaállítást, egyelőre csak a fegyvertelen alakulatoknál.
Ugyanebben az évben elrendelte, hogy minden zsidó következő év
(1788) január elsejétől köteles német családnevet választani magának
és anyakönyveiket is német nyelven kell vezetniük.76
II. József halála a zsidók helyzetében beállott kedvező
változásokat is kétségessé tette, mivel halálos ágyán egyéb
rendelkezéseivel együtt, zsidó tárgyú rendeleteit is visszavonta. A
korábbi kiváltságaikat megerősíteni, visszaszerezni törekvő városok a
zsidók újbóli kiűzését és egyben a gazdasági korlátozások visszaállítását
követelték. Ezt azonban az udvar és a rendi országgyűlés77 - lévén,
hogy e kérdésben érdekeik közel azonosak voltak - megakadályozta. A
zsidókról rendelkező De Judaeis című 1790:38. tc. a zsidók 1790 január
elsején fennállt állapotainak fenntartására, illetve visszaállítására
kötelezte a városokat,78 ily módon gátat szabott a városok azon
próbálkozásának, hogy saját rendelkezési jogukon belül olyan
szabályrendeletet hozzanak, amellyel kiüldözhetik a zsidókat falaik
közül. A maga korában rendkívül nagyfontosságú, előremutató törvényi
rendelkezés, bár a zsidóügy hamari rendezését ígérte, kerek fél
évszázadig maradt életben, s idővel a zsidók társadalmi-gazdasági
mobilitásának egyre növekvő mértékben kerékkötőjévé, az
emancipációs-asszimilációs törekvések korlátozásának eszközévé vált –
a városok erre a törvényre hivatkozva próbálták a zsidókat 18.
századvégi állapotukban „megtartani”.
76