a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

A törvényhatóságok az összeírással túlnyomórészt már június végére,
július-augusztus elejére-végére113 (egyes esetekben csak októberre!)
elkészültek. A lajstromokat felküldték a belügyminisztériumba, ahonnan
a terv szerint azokat a statisztikai osztályhoz kellett volna továbbítani, de
erre a felgyorsult események következtében – ismereteink szerint - már
nem került sor, sőt anyag egy része a megyéktől és városokból már a
belügyminisztériumig sem jutott el.114
A tavaszi események alatt a zsidóság hangulata érthető módon a
szélsőségek között ingadozott. Sok gazdag zsidó kikeresztelkedett.
Mások kivándorlási tervekkel foglalkoztak, e célból a pozsonyi Korn
Fülöp vezetésével szervezet is alakult. Megint mások a radikális
vallásreform irányába fordultak. A hagyományőrzők igazolva látták, amit
már régen hirdettek: a rend felborulása üldöztetésekhez és
hitehagyáshoz vezet. A magyar zsidóságnak még 1848 nyarán is azt
kellett hallania: nem érkezett el az emancipáció ideje, majd a
legközelebbi országgyűlésen. „A szabadságharcnak kellett
elkövetkeznie, hogy a magyar zsidóság feledve a márciusi napok és az
utána következő hónapok eseményeit, erkölcsi és anyagi erejével,
személyes szolgálatával, tollával, lelkesedésével és katonai
kötelességteljesítésével mintegy kierőszakolja a maga számára az
elégtételt a távoli és közeli múlt szenvedéseiért.”115
Bár a közfigyelem a magyar kormány és az új erőre kapó bécsi
kamarilla közötti ellentét kiéleződése után elterelődött a zsidókérdésről,
az ellentét továbbra is olyan erős volt, hogy a szabadságreformokat
megvalósító első parlamentáris magyar országgyűlés a szabadságharc
formális megindulása előtt elnapolta a zsidó emancipáció kérdésének
megtárgyalását. Mindezek ellenére az 1848-as év széleskörű
zsidóellenes megmozdulásai nem térítették el a zsidóság progresszív
138