a magyarországi zsidóság rövid története a kezdetektől az ... - Or-Zse

Bizottmány tagjai Klauzál Gábor, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc a
pesti izraelita hitközség elnökéhez intézett levelükben85 április 3-án
sajnálatukat fejezték ki a zsidók ellen mutatkozó erőszakos mozgalom
miatt. Tudomására hozzák, hogy a miniszteri bizottmány közbenjárt
ennek megszüntetésére, ami néhány helyen sikerrel is járt. Ahol ezentúl
a zsidók személyét s vagyonát bántalmaznák, a nemzetőrség
szolgál(jon) védelmükre. Ajánlják az elnöknek, hogy a zsidók kerüljenek
mindent, mi által ingerültséget idézhetnének elő. Az irat nemcsak
megnyugtatni s figyelmeztetni kívánta a pesti hitközséget, de egyben
reményeiket is eloszlatta. Kiderül ugyanis belőle, hogy a legközelebbi
országgyűlésig a zsidók semmiféle új jogot nem gyakorolhatnak, meg
kell elégedniük eddigi státuszuk háboríthatatlan élvezetével. A levélben
foglaltakkal egybevágóan a bizottmány ugyanaznap körrendeletben
igazította el az utasítást kérő helyi hatóságokat is.86 A zsidóellenes
hangulat azonban minden rendelkezés, felszólítás ellenére sem szűnt
meg, a következő napokban Székesfehérvár87 és Szombathely88
űzte ki zsidó lakosait, Várpalotán és Temesvárott is történt ilyen
kísérlet.89
A felelős minisztérium kinevezésével az ország politikai súlypontja
időközben Pestre helyeződött. Az április 10-én hivatalba lépő,
megoldatlan kül- és belpolitikai problémák sokaságával küzdő
Batthyány-kormány tervbe vette, hogy az országgyűlés márciusi
utasításának megfelelően „törvényjavaslatot készítsen az emancipációról
s azon akadályoknak, melyek ezt jelenleg gátolják, elhárítását illetőleg.”
Az eddig is csak tűrt, de nem szeretett zsidók elleni hangulatkeltés
azonban április elejétől Pest-Budát sem kímélte meg, s a főváros
lakosságának érzülete elhatározó volt a kormány jövőbeli politikájára.90
Március végén, április elején a fővárost is elérte Párizs és Bécs után a
132